Van olyan élménye valakinek az apjával, nevelőapjával, esetleg nagyapjával amire úgy emlékezik vissza, hogy szokatlan volt, de olykor örömmel felidézi?

Senki nem mondta, hogy normális!

.

Ám ettől, egy kisgyerek, vagy nagy gyerek, aki ezt átéli, annak nagyjából semmi köze ahhoz, hogy mi és miért történik.

És az esetek többségében, ezek az élmények testileg jólesőek, így felnőtt korban a lelki sérülés a kérdéses, amikor ráeszmél arra, hogy mi történt vele kiskorában.....

Hát igen, amikor felnőttkorba rájössz hogy amikor a tanárbácsi gyerekkorodba közeledett feléd az nem normális

Undorító az egész

Igen az. Én a szerencsés esetek közé tartozom, mert nem traumatizált a dolog (bár tuti emiatt lettem enyhe biszex)

.

Továbbá nem erőszakoskodtak, nem kényszerítettek, így az amúgy a testiség felé meglévő kíváncsiságom és érdeklődésem lett "kielégítve" a megrontás által.

És szerencsére én nem örököltem a vágyat, így nincsen szükségem a fiatal húsra, pont megfelelő a saját korosztályom :)

Nem attól lesz a lelki sérülés, ami történt vele kiskorában, hanem, ahogy ezt a társadalom magyarázza neki.....

Ha azt mondanák: Ha ez neked jól esett, akkor semmi baj. A gáz az, ha te már akkor sem akartad, de meg kellett tenned..

ha ezt mondanák neki, nem lenne semmilyen traumája, ha akkor akarta.