Vernéd a baratnődet ha kérné?

A BDSM-ben van egy pár alapvetően fontos szabály.

Mint utaltak is rá, igazi dühből nem ütünk. Mindig megmarad a kontroll, és az elszenvedő fél bármikor leállíthatja egy előre megbeszélt jellel vagy ún. menekülőszóval.

A leállító jelet, menekülőszót tiszteletben tartjuk. A szub csak akkor használja, ha TÉNYLEG komoly okkal akar leállni, pld rosszul lett. És ezt a domináns fél is tudja.

Fokozatosságot akkor is tartunk, ha a szub őszinte fantáziája súlyos bántalmazásról, komoly sérülésekről szól. Még ha azt is kéri, hogy pld ájultra pofozd, közben verd ki a fogát, a domináns felelőssége, hogy vigyázzon a szubra. Enyhe, gyengéd ütésekkel kezdjük, és csak utána fokozzuk.

Folyamatosan figyelni, hogy a szub továbbra is együttműködik-e. Általános trükk erre, ha a domináns megparancsolja, hogy a szub minden ütést köszönjön meg, vagy előre bejelenteni hogy hány ütést fog kapni, és hangosan számolja.

Utókezelés! Amikor vége van a játéknak, visszaváltani gyengédségbe, kioldani a kötözést, bilincseket, puszikkal simogatással megköszönni a játékot, "megvigasztalni", megdicsérni hogy ügyes szub volt, esetleges sérüléseket lekezelni.

+ Ha később eszközöket is akartok használni, olyantól vegyetek, aki ért is hozzá. Az eszközt először magadon próbáld ki. Mennyire fáj, ha mekkorát és hogyan ütsz.

Tisztában kell lenni az emneri test anatómiájával. Arcon véletlenül sem találunk el orrcsontot, nem ütünk torkot, lengőbordát, vesét, stb. Ezt a részét is érdemes tanulmányozni.

Szóval a rövid összefoglaló válaszom "igen, megtenném", és "igen, normális", de ez egy külön világ, amit előbb fel kell fedezni.

(23., 24. voltam.)

Kénytelen vagyok, meg kell nevelni.

Pénz számolva, asszony verve jó.

Kíváncsi lennék arra a listára :)

De amúgy nem, soha nem ütnék meg egy nőt!

Egy szexpartnert vagy csak egy alkalmit igen.

De akit szeretek és a párom azt nem.

Max fenekelés.