Fiúk, meztelenkedtettek gyerekként lányok előtt?

Ez nem tudom mennyire számít normálisnak vagy inkább gáz, de óvodába mi volt hogy titokba mutogattuk egymásnak vagy alváskor átnyúltunk a másik nadrágjába (fiúk és lányok között)

F

Nem voltak barátaim, és testvérem.

Anyám elött nyilván, persze hogy rendszeresen volt, nem éreztem, sőt, ha nem áll éppen a farkam, most sem érzem cikinek.

Volt egy unokatestvérem, de fiú volt, és nála nem számított így, így amikor egyszer nálunk aludt egy napot, akkor együtt fürödtünk a kádban, nem volt ciki, de mivel ez nemis fiú-lány történet, hadjuk.

Azért volt egy ovodás barátnőm, sőt, az nem csak ovodás volt, már ovoda elött ismertük egymást, a szomszédban élt.

Vele amíg tartott, trambulinoztunk, játszottunk, volt, hogy nyáron medencéztünk is. Jobban visszagondolva rohatt hülye voltam, hogy elengedtem 4 éve a kapcsolatunkat, mert így visszagondolva dughatnékom van, mikor rá gondolok. Olyan is volt, hogy pár méterre tőlem intézte el a dolgát, pisilt legugolva, hát ha akkor tudom, mit érzek iránta, akkor megyek oda hozzá :) vele azthiszem nem volt teljes mesztelenség. Csak anyi, hogy fürdőgatyában látjuk egymást medencézéskor, annál lejjebb sosem volt. A medencébe is, ó, ha tuttam volna, hogy egy karnyújtás és el is kezdődhetne a dolog, hát persze amikor csak ketten lettünk volna, a szüleink nélkül, nem bántam volna... Ha akkor tudtam volna, mit érzek iránta, amikor bicikliztünk, és ő elesett+sírt, átöleltem volna, és meg próbáltam volna megnyugtatni - számomra ez izgató, ha segíthetek neki bár miben. Én minél nagyobb lettem, alig sírtam. Életem legnagyobb sérülése sem volt hú de brutális, de 1 évig meg látszott a tértdemen az a két heg, két kis dudor, ahol gondolom a legmélyebben horzsolták fel a kövek az ót szélén - balaton, egy kis pattogó labda után futás, azt páff, az út mellett lévő kavicsra :( ezzel azt akartam mondani, hogy akkor is csak lassan kezdtem el picit könyezni, sokáig észre sem vették, hogy egyálltalán baj van, vagy nagyobb baj van. Azthiszem azért mondtam, hogy rohattul fáj, de nem sírtam. Anya vette észre, hogy azért elég fekete csúnya mély a seb, na azért már észrevették, amikor visszaértünk a csoportal, akikkel voltunk, lemosták a lábamat, emlékszem, hogy folyt a vér, de szerintem nem sírtam, legalábbis nem nagyon - vagy csak nem emlékszem rá. Pár nap mulva, hazamenve otthon is még ápoltuk, tényleg, azért elég rossz volt. 14 éves vagyok, sose vitt el még mentő, kivéve mivel koraszülött voltam, akkor elvitt a nínő, de sosem történt velem semmi se oviba, se álltalános iskolába.

Én amikor úgy csúsztam el a patakon - mivel az utat keresztezi egy patak, ott meg lehet csúszni biciklivel is, de amikor én ott elestem, egyedül bicikliztem, emlékszem rá, szép lassan haza toltam a biciklit. Volt, amikor csak vizes lettem, volt hogy egy 5 m tartó, elég meredek lejtőn lefele, a kis domb alján van a patak, szóval a patak elött, még a dombon volt, hogy elestem, de akkor se nagyon sírtam, kicsiként is azt monták anyáék, nem voltam hasvfájós, nem sírtam semmiért. Már nekik kellett keltegetnie, folyton aludtam, Tehát velem olyan gond nem volt, hogy na má megint sír a kis gyökér szemét kisbaba, kussoljon már, és egy percet sem bírnak aludni, de anya szerint az a pár óra sem volt elég, mert ő fejte nekem a tejet, így bár nem kellett velem akkor foglalkozni, ő neki mást kellett csinálnia, attól még nem bírt aludni, ezeket kellett velem csinálnia tehát nap mint nap: Tisztába tevés, az is idő. Tejfejés, valószínű elég sok idő. Az etetés is sok idő, mert lusta vótam, mint a főd, nem szívtam a tejet, már akkor is ilyen lusta paraszt vótam, mint mostan! Nem szívtam a tejet azért sem, mivel hát elvilleg anya azt mondta, hogy amit a korházban kaptam, abból ömlött a tej, és én is azt gondolom, hogy megszokhattam, hogy k@rvára nem kell semmit csinálnom, csak aludnom, azt ész. Minek sírnék? Azzal magam is zaklattnám, hát inkább alszom. Szóval nem én kejtettem 3 óránként anyát, hanem az óra.

Ilyen voltam, lusta, nem panaszkodó.

Visszatérve a témához, sokkal bátrabb voltam, mint a barátnőm, akit amúgy Lilinek hívtunk legalább is mi, bár elvilleg valami más a neve, tudjátok ez a másik Liliána vagy mi a f@sz, de mindenki így hívta, hogy Lili. A lényeg tehát, hogy a Lili nevű lányok, nálam előnyt élvezhetnek :)

Összefoglalva tehát, nem volt olyan anyán kívül azt hiszem, hogy teljesen mesztelenül látott volna egy lány, legalább is ami az ágyékot illeti. Volt, hogy erre vertem ki, hogy amikor elesett, elcsúszott a biciklivel a barátnőm, és sír, majd megvígaztalom.

Igen, de csak olyan lányok előtt, akik benne voltak abban hogy "ha te megmutatod, akkor én is megmutatom".

Felemás érzés volt. Egyrészt szégyelltem anyaszült meztelenre vetkőzni egy lány előtt (attól féltem, hogy majd kigúnyolnak - de alaptalan félelem volt) másrészt viszont hihetetlenül izgalmas volt egy meztelen lányt nézegetni. Mivel mindig olyan lányoknak dobtam fel a "nézzük meg egymást meztelenül" ötletemet akik tetszettek és akikre nagyon kíváncsi voltam, így összességében mindig úgy éreztem, még ha szégyellős vagyok is, megéri meztelenre vetkőznöm cserébe amit én is láthatok.

Mikor 13-14 éves lettem mindig erre az élmènyre vertem ki.

#17