Vannak itt olyanok, akik már lemondtak a szexuális életükről?

Merevedési gondjaim vannak egész fiatalkoromtól. Még egyedül is, nemhogy mással. Több megalázó helyzetbe kerültem már emiatt. Az oka valószínűleg keringési probléma, de nem sok konkrétumot tudtak mondani, ​semmi sem segít. Még a gyógyszer sem oldja meg rendesen.

Egyáltalán nem tudtam megbarátkotni vele. Egy barátnőm volt egész életemben, aki mellesleg elhagyott, hogy kalandozhasson olyan fiúkkal, akiknek működik. Gyűlölöm a testem. Azoknak a nőknek, akik szerint ez vicces, azt mondanám, hogy ez krvára nem csak annyi, hogy nem tudok szexelni. Még reggeli merevedésem sincs évek óta, minden napot ezzel kell megkezdenem, hogy szembesülök a saját torzszülöttségemmel. Nem tudom, ha a saját nemi szervük mondaná fel a szolgálatot, akkor is annyira kedélyesen fogadnák e, mint ahogy a férfiak erekciós zavarán élcelődnek.

Próbálom elterelni a figyelmem, mással foglalkozni, de belülről keserít ez az egész. A normálisaknak 40-50 éves korukig megadattak az ilyen jellegű örömek, vagy még tovább, én meg 30 se vagyok, de elfelejthetem az egészet. Arról nem is beszélve, hogy később családot is szerettem volna

Igen.

Egyszerűen feladtam, a sorozatos elutasítások után, hogy bárkim is legyen. Belefáradtam. És beletörődtem, hogy soha nem lesz senkim. Egyedül meg nehéz szexelni. Vagyis lehet, de azt nem így hívják. ;)

Igazság szerint annyira már nem is zavar. Barátaim vannak. Mindig vannak közös programok is. Soha nem unatkozom begubózva. De ennél közelebb senki nem akar kerülni hozzám. Nincs testi hibám, nem vagyok kifejezetten visszataszító. Fogyatékos sem vagyok, egyetemen oktatok. Csak valahogy így alakult... Nem hibáztatok emiatt senkit.

A sors fintora, hogy a szüleim is korán meghaltak. A nagyszüleimet nem is ismerhettem. Így most a 30-as éveimben tök egyedül vagyok a világban és valószínűleg ez így is marad. Megszoktam már a gondolatot. Egyedül karácsonykor uncsi itthon egyedül három napig. De azt is megoldom.

Engem valamiért taszít a párkapcsolat gondolata. Egész eddig életemben csak ugráltattak, kihasználtak és sajnos bennem van az is hogy senkinek sem lehetek elég jó. Sok rossz párkapcsolatot láttam már családi és baráti körben így inkább elengedtem a dolgot.

Sajnos nehéz így fiúkkal is barátkozni mert egy idő után vagy lekopnak(ha rájönnek, hogy nem akarok velük összejönni) vagy folyton azt érzem, hogy nyomulnak és így nem tudom elengedni magam. De ki tudja mi lesz még az életemben...

21/L

Jelen.

Nejem libidója elég gyatra és az együttlét sem túl élvezetes, legalábbis nekem. Közel állok a lemondáshoz...

F

Csak szerelemből élvezem, de az nem jött össze kölcsönösen. Próbáltam másokkal, de élvezhetetlen volt.

Aztán megkeresett az, akibe évek óta szerelmes voltam, de bevallotta, hogy csak arra kellenék, hogy kiverjem a fejéből egy éjszakára a nagy szerelmét. Ez volt az utolsó tőrdöfés a hátamba. Nem hiszem, hogy valaha képes leszek ezek után levetkőzni férfi előtt. Mindig az van a fejemben, hogy tökéletes külsejű huszonéves bombázókra bármelyik bármikor lecserélne, ha tehetné. Ez a gondolat agyoncsapta a libidómat. Senki nem tzd megközelíteni.