Van olyan hogy az ember tudja magáról hogy biszex, de sokszor még önmagának se vallja be? Hogy lehet az ilyesmit kezelni?

1#

Úristen, dehogy molesztáltak! Csupán már idő előtt "felvilágosultam". Köszönhető ez pl. a sok felnőttmagazinnak, amiket sikerült megtalálnom. Aztán volt egy-két olyan eset is (pl. közös zuhanyzások, vetközős üvegezés meg hasonló, egyszer meg véletlen láttam melegpornót a TV-ben, és nemtom miért, de felizgultam tőle) amik miatt valamiért beleégett a tudatomba, hogy engem a farok is érdekel, nemcsak a punci. Csak már nem mertem akkor se mondani. Akkor még a férfi test érdekelt, de az első barátnőmmel töltött együttlét után ez a vágy megváltozott a női testre.

# 2

Hát csak az a gond, hogy borzasztó előítéletes környezetben nevelkedtem és soha nem hozott össze a sors senkivel, akivel olyan szintű bizalmi viszony volt, hogy el mertem volna mondani (még a barátnőm is "homofób" volt, azért sem beszélgettünk ilyesmiről).

Szó szerint beleverték a fejembe, hogy olyannak kell lennem, mint a többi ember, máskülönben már ember sem leszek soha.

# 5-6

Érdekes dolog ez. Az emberek többnyire azért előítéletesek, mert a sok liberális maszlag megutáltatta velük ezeket a dolgokat. Elég csak ránézni erre az oldalra:

[link]

Másrészről, azok a magamutogatós, deviáns egyedek is tehetnek erről, aki kikenve-kifenve felvonulgatnak a nagy nyilvánosság előtt és lejáratnak mindenkit.

Ezért - hiába a libsi maszlag - az emberek már akarva-akaratlanul is elítélik a "másságot".

Nekem soha semmi bajom nem volt a melegekkel. Azokkal, akik nem verték nagydobra az identitásukat. Mi közöm nekem ahhoz, hogy Gipsz Jakab vagy Jakabné Kovács Lajosnével hál-e vagy Lajossal? Semmi az égvilágon.

Némely esetben meg is tudtam érteni őket, hiszen sok meleg ismerősöm volt. Azok is azért váltak azzá (néhány kivétellel) mert megutálták az ellenkező nemet.

Nem akarok általánosítani. De férfiból és nőből is léteznek hitvány egyedek, akik megutáltatják a másik nemmel magukat. Pl. azok a férfiak, akik lépten-nyomon igyekeznek megcsalni az asszonyt vagy azok a nők, akik lépten nyomon megcsalják az urukat. Egyszer aztán elszakad a cérna és mindkét nem megutálja a másikat. Teljes mértékben meg tudom érteni. Nekem ugyanúgy volt leszbikus és meleg ismerősöm egyaránt. Mindkét nem teljesen normális volt, de mindkettőjük konkrét érveket hozott fel azzal kapcsolatban, hogy miért utálták meg az ellenkező nemet. A „viszonzatlan érzelmek” és a „folyamatos hazudozások és megcsalások” miatt.

Én átéreztem mindkét nem álláspontját. Talán ezért is vagyok hálás azért, amiért belőlem idő előtt kiirtották az érzelmeket, hogy ne legyek képes „szeretni”.

Ugyanis a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Lévén olyan, mint a legdurvább kábítószer: először ingyenes amíg kipróbálod, aztán minél több kéne belőle – ez persze már pénzbe kerül. Végül rámegy inged-gatyád és szinte az egész életed. Ha pedig hirtelen megfosztanak tőle, az elvonási tünetek olyan súlyosak lesznek, hogy akár öngyilkosságba is hajszolhatják az embert.

Ezért sem érdekel engem semmi más, mint a fizikai részek, azaz az emberi test maga és annak a privát részei. Lévén hogy a nemiség tiltott dolog, a nemi szerveket folyamatosan cenzúrázzák mindenütt, a „másságot” meg elítélik, ezért én egyrészről úgy vagyok vele hogy a „tiltott gyümölcs mindig a legédesebb”, másrészről az ember pedig úgyis csak egyszer él. Akkor meg miért ne próbáljon ki mindent, amit szeretne megtapasztalni és amire lehetősége van?