Hogyan tudnám eldönteni, hogy tényleg meleg vagyok-e vagy vagy biszexuális? Szerintetek?

Elnézést, ha hosszú lesz...

13-14 évesen jöttem rá, hogy "valami nem oké" és a fiúk sokkal jobban vonzanak, mint a lányok. Ez teljesen biztos, viszont nehéz eldöntenem, hogy tényleg meleg vagyok-e vagy biszexuális.

Tudni kell rólam, hogy elég jól felvilágosított és eléggé felvilágosult gyerek voltam a szexuális témákban és az első magömlésem után (úgy 12 évesen) már pornókat néztem és nyilván ki is vertem rájuk.

Az elején még nem nagyon tűnt fel semmi, még nem lehettem 13 sem, amikor már nagyon vágytam az első szexuális élményemre, amit akkor lánnyal képzeltem el. Akkor még nem nagyon tudtam, hogy mi is az a homoszexualitás, csak, hogy van a sulinkban "két b-zi", akiket mindenki utál (vidékre jártam általános iskolába, meg is szenvedtem azzal, hogy elfogadjam magamat és csak most, egy sokkal elfogadóbb közegben sikerült ez... nagyjából). Az egész környezetem valami rendellenes betegségként írta le, volt olyan, hogy hetedik osztályban (!) azt kérdezgették az akkori primitív osztálytársaim az egyik tanárnőtől, hogy ő hogyan fogadhatja el, hogy valaki meleg meg hasonlók és hogy miért nem ítéli el őket...

Mindegy is. A lényeg az, hogy néztem a pornókat, fantáziálgattam, eléggé képzeletközpontú ember vagyok és elég szabad fantáziám van... Először arról kezdtem képzelegni, hogy a lányt, akibe "állítólag szerelmes voltam" egy barátommal együtt double penetrationba dugjuk. Nagyon izgatott az egész, de leginkább az, hogy a farkam az övéhez ér... Ekkor már szinte csak ilyen pornókat néztem, sokkal jobban izgattak. Aztán egy idő után elkezdtem arról fantáziálgatni, hogy amikor akció van ezzel a lánnyal akkor nálam erősebb/nagyobb srácok meg akarják erőszakolni és inkább "felajánlom magamat"... Tudom, hogy ez beteges, de akkor valahogy elfogadhatóbbnak tűnt ez és így magamban is el tudtam hessegetni azt, hogy meleg lennék, amit a környezetem nagy része mélyen elítélt, mert hát "ezt csak a lányért lenném"...

Na igen, itt jön a csavar. Egy idő után elkezdtem biszexuális pornókra keresni, érdekelt, hogy milyen is az. Ekkor még magamnak sem mondtam ki, hogy ne lennék heteró, de hamar "belejöttem a témába" és ezekben a filmekben egyszerűen lapoztam a hetero jeleneteket. Nem nagyon kötöttek le, sokkal jobban izgatott az, ha 2 srác szopta/dugta egymást, mint az amit a csaj csinált vagy amit vele csináltak.

Ekkor már úgy kénytelen voltam magamban beismerni, hogy "igen, nem vagyok hetero", viszont nem beszéltem erről senkinek. Ez volt a legmélyebb titkom. Egy olyan titok, amit nem akartam és nem is tudtam sem elfogadni sem megosztani másokkal, mert azt hittem, hogy ez valami természetellenes dolog és hogy nem vagyok "normális".

Ezek után, miután láttam, hogy ez sokkal jobban érdekel az elmúlt években már csak meleg pornókat néztem. csak srácokkal fantáziáltam.

Utólag arra is rájöttem, hogy a lány, akibe "szerelmes voltam" igazából semmit nem jelentett nekem és ha valakit meg kell neveznem, aki iránt így éreztem, az egy srác volt, gyakorlatilag első osztálytól kezdve... Viszont vele nem volt túlzottan jóban (vagyis "utáltuk" egymást...), ráadásul mivel tudat alatt is folyton őt néztem, bámultam elég sokszor leb-zizott, ami szintén nem nagyon tett hozzá ahhoz, hogy jóban legyünk. Nem tudom, hogyan vagy miért éreztem így iránta, de egyszerre gyűlöltem és szerettem... Nehéz ezt megmagyarázni.

A képhez hozzátesz és mind a mai napig negatív érint, amikor elsőben vagy másodikban (régen volt, már nem emlékszem, de nagy törés még most is a lelki világomban), amikor az akkori osztályfőnököm gúnyosan megjegyezte nekem, egy akkor 7-8 éves gyereknek, hogy "Mi van, miért bámulod? Tetszik neked vagy mi?". (Valahogy nem lett a szívem csücske a nő azóta sem... Meg már akkor sem volt az, de mindegy. Ha jól tudom nyugdíjba ment és már nem keseríti meg az iskolakezdő gyerekek életét két kemény éven keresztül...)

Aztán történt egy napon, hogy nyolcadikos lettem és úgy döntöttünk, hogy elmegyek jó messzire tanulni: Budapestre. Itt egy sokkal nyitottabb környezetet ismertem meg. Homofóbiát ott is tapasztaltam, de az már másabb volt, sokkal visszafogottabb, inkább poénjellegű és egy olyan esetet sem tudnék mondani, amikor "ellenem irányult volna", mint általánosban. Ekkor történt, hogy egy új irányt vettek az érzéseim és miután a korábbi osztálytársammal nem találkoztam és megszakítottam minden kapcsolatot, szinte az első találkozás óta egy akkori osztálytársam iránt kezdett dobogni a szívem. Hosszú hónapok szenvedése után bevallottam magamnak, hogy szeretem... Nem mint barátot, hanem mint... Értitek. Igazából azt, hogy korábban szerelmes voltam a másik srácba is ekkor tudtam ténylegesen elismerni magamban. Ő más volt, mint az "előző", de nem sokkal. Vele nem volt kifejezetten rossz a kapcsolatom, de jó sem, főleg, mert az elején volt pár vita köztünk, aztán olyan "semleges" lett a kapcsolatunk. Nem lettünk nagyon jóban, de -szerintem- nem utáltuk és nem is kerültük egymást.

Azt tudtam, hogy teljesen felesleges úgy közelednem felé, mert tipikusan az a "menő vagyok és hetero" viselkedésű, kisugárzású egyén. Nem nagyon durván homofób és egyszer sem b-zizott le pl engem -mint ahogy általánosban mások-, de azért az érezhető volt, hogy nem kifejezetten kedveli a melegeket és annak az esélye, hogy esetleg ő is meleg is alulról ütögette a 0-t.

Viszont telt az idő... És az élet szerencsére 'elválasztott' minket és olyan fél év alatt sikerült szinte teljesen kitörölni az érzéseimet. Azért mondom, hogy szerencsére, mert ha a közelemben lenne biztosan most is reménytelenül arról álmodnék, hogy mellette kelek fel. Viszont örülök, hogy megismertem, mert bár nem a legtoleránsabb ember akit ismerek és bár ő nem tudott róla sosem, de sokat segített abban, hogy elfogadjam azt, hogy "igen, nem vagyok hetero" és hogy merjek önmagam lenni...

Viszont itt az "önmagam lenni rész" megint egy olyan dolog... Mi is vagyok én?

Miután rájöttem, hogy baromira nem vagyok hetero igyekeztem biszexnek gondolni, titulálni magamat...

Amikor először coming outoltam anyukámnak, akkor neki is azt mondtam, hogy biszexuális vagyok.

Egy hónapra rá, amikor egy közeli (talán a legjobb) barátomnak (lány) tettem meg ugyanezt már bátran kijelentettem, hogy meleg vagyok. Úgy még egy hónapra rá pár fiú barátommal is megosztottam ezt, de akkor szintén csak a biszexualitásomat vallottam be... Akkor nem készültem arra, hogy elmondjam nekik, de a helyzet úgy hozta, hogy elmondtam és ezt mondtam.

Aztán nekik meg anyukámnak nagyjából egyszerre vallottam be, hogy valószínűleg egyáltalán nem érdekelnek a lányok és teljesen meleg vagyok.

Eközben és ezután több embernek is elmondtam... Vegyesen, volt akinek azt mondtam, hogy biszexuális, de a férfiak jobban vonzanak, volt akinek meleget mondtam alapból.

Kivétel nélkül eddig mindenki jól fogadta. Volt, aki megölelt és azt mondta, hogy támogat; volt aki azt mondta, hogy nincs ezzel semmi baj; volt aki azt mondta, hogy "ez szuper, tudtam és örülök, hogy elmondtad"; volt aki szimplán megköszönte hogy elmondtam neki; de olyan is volt, akinek miután 5 perc nyöszörgés után kinyögtem, hogy meleg vagyok ez "Ja, már azt hittem, hogy valami baj van." kijelentéssel nyugtázta... Szóval tényleg pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban és ez az ami megrémít. Vagyis... Egyre többen tudják, de mindenkinek mást mondok és magam is nehezen ítélem meg mindezt.

Tudom, hogy nem vagyok hetero és tudom, hogy férfiak sokkal jobban vonzanak (már ha a nők vonzanak egyáltalán annyira, hogy...), viszont egy dolog azért zavar. Mi van, ha egyszer eljön az a pont az életemben, amikor szembejön egy olyan lány, aki esetleg bejönne? Mindenki úgy fogja tudja, hogy "hát az X, ő meleg...", ez zavar egy picit.

De tényleg megvan erre az esély, hogy egyszer szembejön az "olyan lány", vagy hogy egyáltalán létezik az "olyan lány"?

Elegem van a titkolózásból és ha elmondom az embereknek, akkor az igazat akarom elmondani.

A kérdéshez hozzáteszem még azt, hogy az utóbbi időben próbáltam lányokra gondolni "úgy", de olyankor mindig a barátjuk, vagy egy barátom jut eszembe. Mondjuk elképzelem ahogy berakom XY-nak, de aztán valahogy ilyenkor jön magától, hogy VZ is berakja nekem. Erre logikusan feláll és valahogy ilyenkor sokkal jobban VZ-re terelődik a 'figyelmem' és rá gondolod, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lánnyal legyek. Bár, ha őszinte akarok lenni szerintem már egy jó ideje nem is gondoltam reálisan arra, hogy lánnyal megpróbáljam a szexet.

+A múltkor elkezdtem nézni egy hetero pornót és arra is merevedésem lett, de ott sokkal inkább a férfit néztem és a csaj helyébe képzeltem magamat 'tudat alatt'.

Most ahogy ezeket leírtam úgy érzem, hogy valószínűleg meleg vagyok és nem bi... Ti is úgy gondoljátok?

Igazából kellene egy kis külső megerősítés, meg ezt leírni is valahogy sok dologra ébreszt rá ezzel kapcsolatban...

A múltkor beszéltem egy biszex barátommal, azelőtt meg egy lány barátommal. Mindketten azt mondták, hogy szerintük ezek alapján meleg vagyok.

Ti mit gondoltok?

Uhh, tényleg elég hosszú lett a kérdés, bocsi...