Mi az oka annak, hogy egyik pillanatban úgy érzem, a fiúkat szeretem, a másikban pedig a nőket? 24F

Egész életemben ez volt velem. Már óvodás korom óta. Egyik pillanatban azt érzem, a nőket szeretem, rájuk gondolok, értük rajongok. A másikban pedig, egy helyes fiúra vágyom, akivel boldogok vagyunk.

Volt már pszichológusom, ő is, akikkel beszélgettem erről. Ők azt mondták, valósitsam meg önmagam, ne azzal foglalkozzak, mit gondolnak a többiek, ha fiúra vágyom, nyugodtan ismerkedjek velük. Ne fójtsam el önmagam, legyen nyitott és boldog.

Anya és Apa nagyon megértő, kedves ember. Valójában azt érzem, nem "haragudnának rám", Apa és Anya egész biztosan nem. Sőt, ők ketten, erősen gyanitják nálam a dolgot. Testvérem és Felesége már kevésbé lenne megértő szerintem, de igyekeznének.

Mivel művész vagyok, igy könnyebben el tudnák fogadni a szüleim, a mi szakmánkban sokan melegek, vagy biszexuálisok. A szüleim tudják, hogy vannak meleg fiú és lány ismerőseim, semmiféle problémájuk nincs ezzel. :) Nagyon jól tudják, hogy megértő és toleráns ember vagyok velük szemben és örülnek, hogy ennyire elfogadó vagyok.

Viszont az az igazság, hogy egész életemben a lányoknak udvaroltam, soha nem volt fiú barátom. SEMMI nem volt nekem még fiúkkal, se randi, se csók, se semmi. Barátnőm már volt, több is, most is csajoztam, próbáltam egy kedves hölgyet találni... Eddig. Viszont 1 éven belül a 7-dik kudarcom volt lánynál és ez most annyira megviselt, hogy elment a kedvem a lányoktól. Nagyon megviselt és nem jó érzés. Mostanában csak a srácokra gondolok.

Ahogy mondtam korábban, művészetekkel foglalkozom (voltaképpen képeket rajzolok, illusztrálok) és NAGYON érzelmes ember vagyok. Olyannira, hogy sokszor azt kívánom, bárcsak lánynak születtem volna. Sokszor foglalkoztat, milyen érzés lehet nőnek lenni.

Fogalmazzunk úgy, ha egy különleges szigeten élnék, a tenger közepén, ahol sok a meleg ember és mindenki elfogadja a másikat, 100%, hogy kipróbálnám sráccal. De egyébként néhány év múlva külföldön fogok élni és végleg elhagyom Magyarországot. Egy picit elegem van Hazánk homofóbiájából, meg rengeteg minden másból is.

Mitől lehet ez? Hiába volt barátnőm már korábban, néha csak a srácokra tudok gondolni, főleg akkor, ha nagyon rosszúl mennek a dolgok a lányokkal. :( :( Nem jó érzés ez nekem, néha nem tudom, mi vagyok, ki vagyok. Identitás zavarom van. Mi az oka ennek az ingadozásnak? Tényleg kizárt, hogy heteroszexuális lennék? Miért vágyom olykor a fiúkra, mikor imádom a nőket?