A biszexuálisok/melegek mikor és hogyan jöttek rá, hogy ők azok?

"Elöbb lebetegszik lelkileg,s utána fogadja el?"

Tudod egy emberben eleve ott van a vágy, hogy megfeleljen a társadalomnak, és tökéletesen beilleszkedjen. Már kisgyerek korod óta beléd táplálták (nem is pont a szüleid, csak szimplán az élet, a társadalom) hogy a melegség rossz, nem normális, betegség.

És erre rá, rájössz, hogy te magad is az utálat tárgya vagy. Rájössz arra, hogy az életed egyáltalán nem lehet olyan, mint egy rendes hetero-é, sok utat kell végig járnod, a Coming Out-tól kezdve az esetleges megvetéseken, kiutáltságokon keresztül.

És pont ilyenkor jön az szóba, hogy nem tudja az ember elfogadni, hogy ő más. Próbál harcolni ellene, mert a feljebb említettekből semelyikhez sincs igazán kedve. Ebből következhet a lelki betegség, amikor már annyira harcol valaki a melegsége ellen, és mégsem tud tőle szabadulni, hogy lelkileg teljesen leépül. De ha az ember elfogadja önmagát olyannak, amilyen, tudatosul benne, hogy "igen, nehezebb lesz az életem, de ezt az utat nekem végig kell járnom" akkor szó sincs lelki betegségről.

Hálisten manapság már sokkal elfogadóbbak az emberek a melegek ellen, ezért többen is fel merik vállalni. Kevesebben őrülnek bele, mert tudják, hogy ha legalább 1 jó barátjuk van, neki biztos elmondhatják. Én magam is meleg vagyok, másfél éven át harcoltam ellene, amikor tudatosult bennem, hogy nem tudok megváltozni. Ma már nem is akarok. Nem voltam lelkibeteg, de sok depressziós napom/hetem volt. Ma már szinte a környezetemben mindenki tudja rólam, és senki se fordult el emiatt tőlem

Az előttem lévő nagyon jókat mondott.

Én nem vagyok meleg, "csak" egy biszex, és ha már így belefoglaltad a kérdésbe a biszexualitást, én is válaszolnék. Valahogy mindig tudtam. Olyan ez, mint hogy valaki mindig tisztában volt azzal, hogy az ellenkező nem vonzza. De hogy ezt mikor tudatosítja magában, meg mikor fogadja el, az nagyon sok mindentől függ. De szerintem a legfőbb visszatartó erő a társadalom, az illető saját környezete. Rólam például nem tudja senki, és bár nincsenek radikális beállítottságú ismerőseim, tudom, hogy ha elmondanám, nem szakítanák meg a kapcsolatot velem, de azért a három lépés távolság meglenne. Megéri? Nem. Ebben az országban nem.

Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy biszexnek lenni könnyebb (amit valamilyen szinten meg is értek), mert csak annyit kell tenni, hogy ellentétes nemű párt választunk, és tök jó, senkinek nem zavarjuk a szemét. De akkor megélem teljes valójában magamat, még ha tiszta szívemből szeretem is az adott embert? Nem.

Mindkét oldalról kapjuk a savat: egy férfi biszexuális valójában meleg, csak nem meri bevallani; a nőknél meg tök mindegy, mert az természetes, úgyis mindig egymás nyakában lógnak; csak össze vannak zavarodva; "nem igaz, hogy nem bír dönteni!"; hűtlenek; nem tudnak megálljt parancsolni a micsodájuknak. Okozhat önértékelési zavarokat? Igen. Én hiába állítom magamról, hogy kibékültem magammal (sokáig még tudomásul sem voltam hajlandó venni, csak toltam és toltam mélyebbre a gondolataimat), ha közben a környezetem nem ad pozitív visszajelzést. Elég rossz fapofával végighallgatni ezeket.

De persze van olyan, aki éli boldogan világát, már 4 évesen comingoutol (persze nem direkt), és semmi problémája nincs.

Ahány ember, annyi élet.

16 évesen csak úgy elgondolkoztam rajta és nem taszított vissza a dolog. Az előtt nem is gondoltam senkire sem mert annyira kiutált gyerek voltam hogy barátaim sem voltak. Nem volt nehéz elfogadjam mert alapból mindig olyan hobbijaim voltak, olyan zenét hallgattam, stb. amit mások nem is ismertek vagy baromságnak gondoltak így megtartottam magamnak, szóval ez csak egy újabb dolog volt a listán.

Az sokkal rosszabb, hogy végülis engem mindenki utál. Utálnak a heterok egyértelműen, vagyis utálnának ha tudnák, utálnak a melegek sokan mert biszex vagyok, és utálnak azok is akik felvonulgatnak mert én nem értek egyet a "politikájukkal" és nem képviselnek engem az ott megjelenő rózsaszín tangában pózoló majmok.

Egy ideig próbáltam bemesélni magamnak hogy csak meleg vagyok, mert ugye vannak ezek az anti-bi sztereotipiák, de persze rájöttem hogy nekem van igazam és nem nekik.

19/f