A melegek szexuális élete jobb mint a heteróké?

Nem tudom.

Még sosem raktam meg nőt análisan. Pasit se.

Nő vagyok.

ÚRISTEN.

Felmerült egy újabb tévhit, hogy a melegek csak análisan szexelnek.

Valójában a melegek a szexet minden formájában csinálják. A leggyakoribb az orális szex.

Az orál szex tanulható / tanítható és vannak nők, akik úgy leoboáznak, hogy utána 3 hétig "porzik a heréd". Mivel a melegeknél az orál gyakoribb, ezért több benne a gyakorlatuk, valamint a visszacsatolás közvetlenebb saját magukon is érzik, hogy mit csinál a másik, ezt könnyebben meg tudják beszélni, ilyen módon mondható, hogy előnyük van az orálban. Ez érthető.

Az, hogy análisan nagyobbat élvez egy férfi, az nem jelenti azt, hogy meleg.

Az anális szex legérzékenyebb pontja a prosztata (ami a kukis embereknek van). Úgy található meg, hogy egy ujjat becsúsztatsz az ánuszba és a has felé behajlítod ... és meg is találtad a G-pont férfi megfelelőjét (P-pont). (síkosító, kesztyű, vagy egyéb latex gumi jó, ha van, mert nem fájdalom, hanem az élvezet a lényeg) Nem ki-be mozdulattal, hanem a prosztata nyomkodásával, kör-körös izgatásával lehet elérni hatalmas élvezetet a férfiaknál. Szemléletesebben: [link]

Mivel az ánusz rózsa is több száz érzékeny idegvégződést hordoz, ezért az is érzékeny, az is izgató lehet.

Ne tartson vissza semmilyen "buz;zós baromság" abban, hogy felfedezd azt a testrészed, ami hatalmas élvezetet nyújthat. Szexuális beállítottság azt jelenti, hogy KIVEL csinál malacságokat és nem maga a malacság.

Most feldobtam a labdát a heteró pasiknak!

Szóval ha hallottál már arról, hogy prosztata masszázsos orál és egy nő adja neked, attól igenis nagyobbat tudsz élvezni :)

13:48

ezt honnan szeded te barom?:d

ilyen erővel heteronak is lehet 200 nő te síkagy:D

Ha tudatlanok vagytok ne reklámozzátok! A hetero nők megszerzése nehezebb, emiatt a homok között az ezer partner sem ritka. Heteroknál ez a rocksztároknak és más híres embereknek elérhető.

Régi felismerés, hogy az emberek többségének élete során egynél több szexuális partnere van. Ám jelentős a különbség, ha a homoszexuálisok által létesített kapcsolatok számát a társadalmi átlaggal hasonlítják össze. Először 1978-ban még az AIDS megjelenése előtt készítettek felmérést melegek körében arról, hány partnerrel létesítettek kapcsolatot életük során. A megkérdezett homoszexuális férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális kapcsolatba.

A válogatás nélküli, fürdőkben, mellékhelyiségekben, bárokban létesített alkalmi szex gyakorlata a nyolcvanas években átmenetileg visszaszorult, miután az AIDS első hulláma megtizedelte az amerikai nagyvárosok homoszexuális közösségeit. A kutatók azonban azt tapasztalták, hogy az óvatosság az ezredfordulóra alábbhagyott, és ma ismét a korábbi gyakorisággal cserélgetik partnereiket a melegek, miközben a legaktívabb férfiak között kimagasló a már fertőzöttek aránya. Ez a heteroszexuálisokhoz képest több százszoros promiszkuitás az első számú felelős azért, hogy a kezdetben kizárólag meleg férfiak körében terjedő HIV-fertőzés gyorsan szétterjedt a társadalomban, mivel a biszexuális férfiakon keresztül egyre több nő is a betegség áldozatává vált. A megbetegedett nők pedig gyakran heteroszexuális férfiaknak adták tovább a kórt, amit a média gyorsan kihasznált, azt bizonyítandó, hogy „az AIDS senkit nem kímél". Ma már szinte tabu az AIDS-t a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben is a betegek 64 százaléka olyan férfi volt, aki a megbetegedése előtt szexuális kapcsolatban állt férfiakkal. A hallgatás az elrettentő hatást is csökkentette: egy vizsgálat szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon nem védekezik a fertőzéssel szemben.

A HIV-fertőzés mellett a további nemi betegségek kockázata is a partnerek számával arányosan növekszik. Szintén egy San Fransiscóban, a városi közegészségügyi szervezet által végzett felmérés szerint járványos méreteket ölt a szifilisz a melegközösségekben. A promiszkuitás a leszbikus nők között is mintegy ötször magasabb a társadalmi átlagnál, de a partnercserék száma nem éri el a meleg férfiakét.

Az orvosok gyakran szembesülnek az extrém szexuális gyakorlatok okozta fertőzésekkel, fizikai sérülésekkel és krónikus betegségekkel. A gyakoribb megbetegedések ellenére a egészségügyi biztosítók nem számolhatnak felárat a nagyobb kockázatú homoszexuális életformát gyakorlók számára, mivel ez ellentétes lenne az esélyegyenlőség eszméjével.

A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a depresszióval, drogfüggőséggel, különböző fóbiákkal és öngyilkossági hajlammal küszködők aránya. Mindez nem magyarázható a társadalmi elutasítással, mivel ezek a tendenciák a legtoleránsabbnak tartott skandináv országokban vagy Hollandiában is kimutathatóak, ahol a homoszexuálisok régóta szabadon házasodhatnak. A depresszió gyakran ahhoz vezet, hogy a már fertőzöttek „minden mindegy" alapon még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmi partnercserékbe.

A jóléti társadalmakban szinte példátlan, hogy egy társadalmi csoport várható élettartalma drasztikusan eltérjen az átlagtól. Kivétel a homoszexuálisok, akik Kanadában például több mint 20 évvel előbb halnak meg, mint a heteroszexuális férfiak. Ma egy 25 éves kanadai meleg fiatalember csak 32 százalékos eséllyel számíthat arra, hogy megéri a 65. életévet, szemben a nem meleg kortársával, aki 78 százalékos eséllyel éri el ugyanezt a kort.

minden szociológus tudja a 200-300 partnert

jó olvasnivaló:

Géczi János már az első Vadnarancsok kötetében (Szépirodalmi, 1982) bebizonyította, hogy nem átlagos beleélő képességgel tud szóra bírni a társadalom perifériájára sodródott, „deviáns magatartású” embereket. Mostani kötete ennek a műnek a szerves folytatása: ezúttal a hazai homoszexualitással foglalkozik, kapcsolatteremtésük változatait, erkölcsi konfliktusaikat tárja elénk. Sok olvasó bizonyára meglepődik azon, hogy könyvében az író nem ítélkezik, az általa vizsgált jelenséget nem teszi erkölcsi mérlegre, riportalanyai ellen se, melletük se teszi le voksát. Talán olyan is lesz majd az olvasók közt, akiben ez nemcsak hiányérzetet, hanem egyenesen ellenérzést szül.

Géczi János nem szorul védelemre, annyit azonban mégis elmondhatunk róla, hogy módszere átgondolt, elemzéstechnikája rendkívül tudatos: felnőtt társadalmat és felnőtt olvasókat tételez tárgyszerűségében is mélyen empatikus riporteri-írói megközelítése. Nem az ítélkezésre vállalkozott, hanem hogy hírt adjon egy mélyvilágról – tájékoztat. S bár eddigi tudásunk szerint az AIDS terjedését nem lehet kizárólag a homoszexualitással kapcsolatba hozni, a szomorú tények és statisztikák Géczi János könyvét mégis sajátosan időszerűvé teszik.

20. század deviancia LMBT magyar szociográfia tabu

>

Szépirodalmi, Budapest, 1990

384 oldal · ISBN: 9631542017

>

Magvető, Budapest, 1987

170 oldal · ISBN: 9631409074