Mit csináljak az anyámmal,meg kb. az egész családommal?

Nos (lassan) 20 éves fiú vagyok, és van egy barátom akit nagyon szeretek.

Előtte volt már egy fiúm,majd egy barátnőm, és most van nekem ő.

Amikor náluk vagyok minden teljesen jó, az anyukája nagyon szeret, kb már családtagnak tekint, és semmivel nem kezel maskepp azért mert a fiának nem barátnője van.

Adott az én anyám,aki azt állítja hogy elfogad,bár ezt én egyáltalán nem így látom.

-Ha a barátomnál alszom mondjuk akkor már 9kor reggel hív hogy azonnal menjek haza mert nem illik másoknál eddig lenni ha már egyszer ott aludtam(amikor barátnőm volt érdekes módon nem csinálta ezt)

-Ha eljön hozzánk akkor ki sem jön a szobából és ha ki is jön úgy viselkedik mint akinek halottja van (amikor barátnőm volt szintén nem így viselkedett)

-egyszerűen olyan mintha depressziós lenne,azt mondja ő ebbe bele fog betegedni és hogy ez szégyen amit csinálok.

-Kb naponta 2-3x kapom meg minimum hogy miert nem egy normális szép lánnyal vagyok mert hogy tetszem a lányoknak.

-Ha elmegyek hozzá haza akar rendelni minden féle kicsinyes okokkal amiket ő alapbol megcsinálna amikor otthon vagyok ,de ilyenkor csak én vagyok ezekre képes(nyilván hogy ne lehessek a baratommal)

És akárhányszor mondom neki hogy találkozok vele egyből olyan képet vág mintha azt mondtam volna hogy haldoklom.

2 hónapja tud rólunk( bar eletem egyik legnagyobb hibájának erzem hogy bíztam benne)

A családom nagyrésze rohadt konzervatív.

Az összes azzal az eletszemlelettel van hogy “Jajj itt úgysem történhet olyan hogy valaki “b*zi” . Olyan csak a tv-ben van meg az interneten.”Ahogy ők szokták mondani.

Alapbol nincsenek tisztaban azzal hogy valaki bi is lehet. Nálunk van a “b*zi” meg a “nem b*zi”. És biztos hogy nem fogadnának el,vagy mindig megkapnam azt a bizonyos adag szurkalodast.

Akarmikor talalkozok veluk az első 5 percben megkapom hogy “na csaj van már?” -mintha kotelezo lenne vagy nem tudom.

Egyszerűen nem tudom mit csináljak mert még 2024ig költözés nem opcio.