Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én miért nem kellek senkinek?
20 éves srác vagyok, biszexuális (fiú preferenciával). Viszont valamiért én senkinek se vagyok elég jó komoly kapcsolatra (a kalandok meg nem hoznak lázba). Mindegy kinél próbálkoztam, az eredmény mindig visszautasítás volt. Sose kellettem senkinek.
A dolog érdekessége az, hogy a családom, a barátaim, sőt még azok is, akik visszautasítottak, azt hajtogatják nekem, hogy kedves meg értelmes/okos vagyok. De egyre inkább azt érzem, hogy csak hazudnak nekem, hogy ne érezzem magam olyan rosszul. Elvégre, ha tényleg olyan jó lennék, ahogy állítják, akkor valakinek már kellettem volna, de a tapasztalatok az ellenkezőjét mutatják.
Egyre inkább azt gondolom, hogy csúnya (a külsőmre életemben kétszer kaptam dicséretet nem családtag részéről) és buta vagyok. Talán meg is érdemlem, hogy sose legyen senkim.
Azért szomorú a dolog, mert én tényleg próbálkozok. Fenn vagyok társkeresőkön, járok LMBTQ+ témájú csoportokba és még sincs semmi. Tehát azt nem lehet állítani, hogy ne próbálkoznék.
Mégis mit csinálok rosszul? Miért nem kellek senkinek? Vagy egyszerűbb lenne elfogadni, hogy nekem az a sorsom, hogy egyedül rohadok meg?
A környezetemben egyre több embernek van/volt már kapcsolata és lassan, de biztosan ki fogok futni az időből.
Mit kellene tennem?
Hát izé... Kezdjük az elején.
"A dolog érdekessége az, hogy a családom, a barátaim, sőt még azok is, akik visszautasítottak, azt hajtogatják nekem, hogy kedves meg értelmes/okos vagyok. De egyre inkább azt érzem, hogy csak hazudnak nekem, hogy ne érezzem magam olyan rosszul."
Ezt jól látod. Tényleg azért mondják hogy ne érezd rosszul magad. Gondolj bele hogy egy számodra ronda embernek is ugyanezt mondják a szülei. A szülő olyan hogy azt mondja amivel biztatni tud, még ha nem is ért egyet magában ezzel.
A barátok szintén nem gondolják úgy. Vagyis, azt gondolják hogy "nem vagy vállalhatatlan" de ugye jobban hangzik az hogy "ühüm, jól nézel ki"
Ezt te is megtennéd a barátodért, ebben semmi kivetnivaló nincs. Látják hogy lelkileg instabil vagy, így nem akarnak a lelkedbe tiporni. Légy hálás hogy ilyen barátaid vannak.
"Egyre inkább azt gondolom, hogy csúnya (a külsőmre életemben kétszer kaptam dicséretet nem családtag részéről) és buta vagyok. Talán meg is érdemlem, hogy sose legyen senkim."
Két olyan dolgot állítasz itt, amiben az a mókás, hogy mindkét állításod igencsak relatív. Egy gyárban én lennék a dolgozók között a legokosabb például. A MTA - berkein belül csak kinevetnének hogy mennyire hülye vagyok. Tetszik érteni? Az hogy mennyire vagy intelligens, az relatív. Mihez képest tartod magad hülyének?
És a csúnyaság is relatív. Mihez képest? Mondjuk Brad Pitthez képest ronda vagyok én is. A legtöbb emberhez képest ronda vagyok. Viszont egy igénytelen önsajnáló lelki roncs mellet én vagyok a főnyeremény.
Viszont mindkettőn tudsz változtatni... Ha akarsz. Tudod magad művelni, az elmédet pallérozni. Csak meg kell találnod az érdeklődési körödet.
Az optikán is tudsz változtatni. Egészséges életmód, sok mozgás, satőbbi marhaság, ami amúgy működik, csak nekünk Lusta G*ciknek marhaság 🙄😀
Ha úgy érzed hogy a fenti két állítás javítana az önbizalmadon akkor rajtad áll hogy változtatsz e rajta. Ha nem akarsz, akkor igazából nem fáj eléggé ez a két dolog neked.
Az dicséretes, hogy az orientációd alapján utánamész a dolgoknak. Ezt sose hagyd el, ez jobb, mint ülve várni a sültgalambot.
És hogy mit csinálsz rosszul? Őszintén? Azt hogy olyan szinten sajnálod magad, hogy az már kívülről látszik. Innentől riasztó vagy mindenki számára. Senkinek sem kell olyan fiú, akit babusgatni kell. Légy határozott, és ne látszódjon rajtad az hogy meghalsz egy csepp irántad mutatott szeretet-morzsáért. Légy büszke arra aki vagy, és ha elkezdesz életmódot váltani, akkor az javít a közérzeteden is, ami meg bevonzza azt, hogy mások érdeklődését felkeltsd.
Szedd össze magad mert a gyenge b*ikat felemészti ez a kamutoleráns társadalom.
Hidd el,hogy majd pont olyannak fogsz kelleni,akiről nem is gondolod.Ez így szokott lenni.
Ilyen fiatalon pedig nem szabad keseregni,még ha középkorú lennél,vagy idősebb.
Viszont arra vigyázz,hogy kivel indítasz kapcsolatot.A szeretethiányos embereket könnyű behálózni,némelyik egy ölelésért eladná a lelkét,odaadná a testét.Az a siker,amiért megdolgozik valaki,értékesebb,mint ami az ember ölébe hull,készen.
Ha jön valaki,akkor azért bármennyire is vágysz rá,de ne azonnal vesd magad a karjaiba,mert egyrészt akkor látja,azt csinál amit akar,másrészt olyan dolgokra is rávehet,amihez nincs kedved.Nagyon sok kérdésben olvasni itt, hogy a barátja szadizza,stb, ő pedig tűri,mert "szereti"...Ide ne juss el !
Szomorú ember olyan embert vonz be,aki sajnálja őt.És inkább legyen irigyed,mint sajnálód!
Magam és környezetem tapasztalataiból írtam ezeket ,érdemes elgondolkodni.Kis megjegyzés...öt éve hagytak el, nincs senkim, de ilyen elkeseredett nem vagyok, és nem mondanék ilyet sosem,hogy nem kellek senkinek...
Nálad is lesz javulás,de okosan !
Semmi értelme ezen stresszelni, az nem segít. Írásod alapján buta biztos nem vagy, legalábbis nem tudás tekintetében, legfeljebb az önostorozás miatt. Azt nem tudom hogy nézel ki, de elég relatív, hogy kinek mi tetszik.
A kapcsolat keresésre fordított felesleges energiát pedig öld másba, aminek van értelme, pl képezd magad.
Köszönöm a válaszokat. Próbálok én pozitívan állni magamhoz, néha még sikerül is. De amikor azt látom, hogy senkinek se kellek, akkor az eléggé le tud húzni. Tényleg szeretethiányos vagyok, ezt tudom is magamról. Viszont élőben, amikor más emberek között vagyok, akkor ezt amennyire tudom, igyekszem palástolni (szerintem egész jól megy). Tisztában vagyok vele, hogy ez nem jó és hogy kihasználhatnak emiatt (sajnos néha nekem is vannak olyan gondolataim, hogy mindegy ki, csak valaki szeressen már), éppen ezért erre igyekszem kiemelt figyelmet fordítani. Mint ahogy arra is figyelek, hogy ne érezze azt a másik, hogy rátelepszek. Nem célom senkit se megfojtani a szeretetemmel és nem is hinném, hogy ebből probléma lesz, mert szerencsére egész jól elfoglalom magam egyedül is.
Egyébként egyetemre járok, ami az időm egy jó részét kiteszi, tehát végül is mondhatjuk, hogy képzem magam. Illetve ismerkedni/barátkozni is próbálok, járok egyetemre, járok közösségekbe, szoktam menni eseményekre. Nem tudom, mit tehetnék még.
Most pedig válaszolok az utolsó három válaszoló kérdéseire.
„Hány kg és cm vagy? Mert lehet a külsőd amii miatt offolnak.” – Kb. 175cm/57kg
„Arra sosem gondoltál, hogy lehetsz te akármilyen kedves, stb, biszexet hosszú távra senki sem akar?” – De, gondoltam erre is. Viszont ez egy olyan tulajdonságom, amin ha akarnék se tudnék változtatni. Annak pedig, hogy hosszútávon hazudjak róla/eltitkoljam, nem sok értelmét látom. Én azért bízok benne, hogy van akinek ez nem probléma. (Amúgy a heterok/melegek is ugyanakkora valószínűséggel csalják meg a párukat, legfeljebb később találnak rá partnert.)
„Szia honnan írsz merre laksz?” – Budapestről írok
1. Ne nyávogj, hogy nem kellesz, mert ez senkinek nem szexi.
2. Kezdeményezz bátran.
3. Ami a pasikat illeti, ne indíts azzal, hogy te kapcsolatot keresel/akarsz, nem kalandot. Egyfelől ez sokak számára elég riasztó, másfelől sose lehet tudni - nekem alkalmi nyilvános helyi vagy netes kalandokból lettek a legkomolyabb, sokéves pasis kapcsolataim. Ha valaki eléggé bejön, hagyd a fenébe az óvatoskodást, vágj bele bátran. És ha eléggé adod magad, lehet, hogy nem alkalmi szex lesz belőle, hanem kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!