Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok hasonló helyzetbe mikor beakartátok vallani otthon?
Már legalább 10 éve tudom, hogy biszexuális vagyok és nem tudom elmondani őszintén senkinek.
Olyan szüleim vannak akik az egyik legelfogadóbb személyek. Tudom jól, hogy volt transz ismerősük akivel én is találkoztam odáig hogy sose volt bajuk se a melegekkel se semmi.
Még egyszer mikor megkaptam megjegyzésnek, hogy kereshetnék egy lányt és rá vágtam, mi van ha fiút találok az volt a válasz: Nekem nem számít csak ne legyél magányos amitől majdnem bekönnyeztem és még is úgy érzem ha elmondanám csalódásnak látnám magam és folyton visszalépek ha rá akarom venni magam erre. Bárki volt hasonlóan? Mi segített le küzdeni?
Ahogy olvaslak, a te ested más, én sose éreztem, hogy a családomnak tudnia kéne, mások tudják, akikben megbízom. Vagyis jobban mondva öcsém már tudja.
Ez aranyos szitu volt. Ebből kiindulva nem lesz csalódás. Ez attól lehet, hogy a társadalom nyomása elég erős a tudatodban és az egó, mint minden újtól fél, felnagyít dolgokat. Tudom tapasztalatból mondom.
Azt nézd, ahogy akkor mondta, emlékezz vissza, milyen érzés volt, mi áradt a tetteiből.
Ha szeretnél beszélgetni írhatsz.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!