Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is úgy jött rá a biszexualitására vagy homoszexualitásáta, hogy azt érezte, nincs elég önbizalma a nőknél?
Köztudott, hogy férfiakkal jóval egyszerűbb bármit is csinálni, mint nőkkel. Sajnos alapjáraton nem vagyok egy nagy szepseg. 180 centi, szemuveges, normalis testalkatu de nem kigyúrt.
Önbizalmam sosem volt, akik összejöttek csajok, azok mind a Tinderről voltak. Nem tudtam csak úgy ismeerkedni diszkókban, mint minden más normális srác. Majd miután egyszer részegen lesmároltam egy srácot, rájöttem, hogy a férfiakkal sokkal könnyebben mennek ezek a dolgok.










Férfiként pont a szemuveges férfiak tetszettek mindig.A bi barátom is ilyen volt :)
Átlagos, egyszerű és nagyon jól megvoltunk,sőt.





Van köze hozzá, de azért ezt így nem mondanám, ahogy a kérdésben írtad. Eddig nem voltam túl sikeres a lányokkal, ha az lettem volna, szerintem nem akarnék kalandozni fiúkkal, velük tényleg könnyebb. Az viszony független a csajozás sikerességétől, hogy vonzanak fiúk is. Például amikor volt barátnőm, akkor is volt hogy előjöttek a biszex gondolataim.
Amúgy azt azért nem gondolom, hogy a diszkóban ismerkedés a normális, sőt elég nehezen tudom elképzelni a dolgot. Üvölt az úgynevezett zene (ami ilyen helyeken üvölteni szokott), mindenki be van rúgva, stb:D
Őszintén szólva nem tudom mire visszavezetni az egészet. 27 éves vagyok, és nagyjából fél-egy éve kezdtem azt érezni, hogy a férfiak is érdekelnek bizonyos szinten. Persze nem feltétlenül próbálnék ki velük mindent, de ez más kérdés.
Az ismerkedésről: egész egyetem alatt azt éreztem, hogy kicsit el vagyok nyomva, nincsen semmi önbizalmam, ezért se tudok hozzászólni lányokhoz, vagy féltem attól is, hogy ha hülyeséget mondok, egyszerű en csak megvetnek a tekintetükkel, így jóformán sosem ismerkedtem klubbokban.Sajnos ez az önnizalomhiány az évek során sem változott, talán most már annyi a különbség, hogy mivel idősebb vagyok sokszor mint az átlag, így kevésbé szorongok, ha lányok társaságába kerülök.
Ezt csak úgy adalékinfóként meg akartam veletek osztani.










Én sokat próbáltam randizni, ismerkedni és járni lányokkal, de valahogy sosem akaródzott magától jönni a dolog. Voltak dolgok, amiket megtanultam, vagy megtanítottak, hogy hogyan kell viselkedni egy randi alatt, mit kell mondani, kérdezni, és én se úgy mentem oda, hogy ne lett volna egy-pár sztori vagy téma a tarsolyomban, de... Szóval mindig olyan kínosak és feszültek voltak a randik, olyan izzadság és izgulás volt az egész, ráadásul a csajok, hát... még az érdekesenn és okosabb lányok is, egyszerűen nem érdekeltek, nem kelt fel bennem egy rajongás vagy tiszteletből fakadóan egy érdeklődés... na meg a nyafogás.. a túlbonyolított lelkivilág, amit a világért nem akarnak őszintén, nyíltan közölni, érzelmeket nem vállalnak, de azért te találd ki... Hát eléggé hamar elegem lett belőle.
Aztán amikor először mentem randizni egy fiúval, na akkor, már a randi előtt rendesen vert a szívem, nagyon vártam az egészet, jó értelemben izgalmas, és csodálatos volt, hogy velem ilyen megtörténhet. Egy barátommal randiztam, aki már tetszett és amikor bevallotta, hogy tetszek neki egyből elhívtam randizni. Szó mi szó, az első randim vele többet ért és tartalmasabb volt, mint előtte az összes randim és járásom az összes lánnyal előtte (kb 6 lány, nem kell sok mindenre gondolni, tini voltam csak). 17 voltam ekkor és azóta meg sem fordult a fejemben, hogy nőkkel ismerkedjek vagy randizzak.










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!