Bi lányok/nők! Ti mikor, hogyan jöttetek rá a vagyaitokra? Sikerült elfogadni őket? :)

Én is úgy 15-16 éves koromban.

Kissé feltűnő így visszagondolva, hogy 12-13 évesen, mikor elkezdtem fantáziálni a kezdetleges szexuális életemről, csak lányokkal tettem. 15 évesen megvolt az első lány szerelmem, akkorra biztosan tudtam, hogy a lányokhoz vonzódom. Így 17 évesen most azt is megkérdőjelezem, hogy egyátalán érdekelnek e a fiúk/férfiak:D

Nagyjából 14-15 évesen kezdtek el érdékelni eleinte csak szexuálisan a lányok, majd egy fél év múlva megismerkedtem egy lánnyal és beleszerettem (bár nem lett végül semmi). Szóval 15 évesen már tudtam hogy a lányok is és a fiúk is érdekelnek. Az arány mondjuk sose volt fix, hogy kik érdekeltek jobban, nagyjából egyformán, de volt teljesen lányos és teljesen fiús korszakom is.

Na én igazán érdekesen indultam. Oviban és áltsuliban tetszettek néha fiúk, de csak külsőleg, soha nem akartam egyikkel sem összejönni sem randizni. Idegesítőnek találtam őket meg úgy.. valahogy. nem. Idegennek éreztem, hogy fiúval randizzak. Már akkor is nézegettem a lányokat, de azon kívül, hogy zavart, hogy folyton a nők-lányok cicijét nézem és nem bírom róla levenni a szemem, másra nem gondoltam.. Ja meg ugye.. nagyon szépnek találtam lányokat, és szinte rajongtam értük. De ennek sem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget. Jött a gimnázium. Utánanéztem interneten mindennek ami a leszbikusággal kapcsolatos, meg hogy mi lehet vajon a baj velem.. miért érzem azokat amit, miért vagyok ilyen elcseszett... Itt eleinte aszexuálisnak éreztem magam, majd egy-két sráccal randiztam, de valahogy sehogy nem fogtak meg. Következő szakasz az életemben: leszbikusként definiáltam magam! Három barátnőm volt eddig, volt akibe szerelmes is voltam. 21 évesen már elkezdtem gondolkodni azon, hogy aszexuális sráccal lehet összejönnék, ha a személyisége kissé feminin lenne, meg számomra tetsző, de végül nagyon félreraktam ezt a gondolatot. Most ősszel megismertem egy férfit. Megismertük egymást, egyre többet beszélgettünk, megkedveltem nagyon, hisz még nem találkoztam olyan férfival akivel ennyire jól érzem magam. Kis idővel később elkezdett udvarolni, végül randira hívott. Elmondtam neki, hogy fogalmam sincs mit érzek, eddig csak barátnőim voltak, és jelenleg nem tudom elképelni, hogy működne-e a szex vagy a kapcsolat egy férfival. Megbeszéltük, hogy jól érezzük magunkat, semmit nem eröltet (így is történt), nos. Most együtt vagyunk. Annyira hirtelen történt számomra ez az egész, hogy még mindig meglep. Megleptem magam. Ez az egész meglepett. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha férfival lesz kapcsolatom, de meglepően természetesnek érzem magamat benne. Eddig minden sráccal úgy éreztem, hogy ez az egész idegen számomra, és FUJ! hiába volt jóképű. Lehet van bennem egy kis... demiszexualitás is. Fenetudja. De nem is érdekel túlzottan. Az elfogadás meg.. az a pár hét nehéz volt szörnyen. Nekem előbb volt természetes, hogy lányok vonzódok, mint hogy egy férfihoz. De mivel mellette megnyugodtam, jól éreztem magam, sikerült elfogadnom magam így. Egyébként, ha őt nem ismerem meg, lehet még mindig lányokkal lennék. Az élet kiszámíthatatlan:)