Lehetséges, hogy valaki élete végéig össze van zavarodva a szexuális orientációjával kapcsolatban?

Alapvetően heteróként gondoltam magamra nagyon nagyon sokáig, huszonpáreves koromig, de képtelen vagyok lefeküdni egy férfival, Még akkor sem, ha nagyon tetszik, bár ebből max kettőt találtam eddig életemben... Emiatt azt gondoltam hogy aszexuális vagyok, De ez sem igaz mert amikor épp nem a depressziós időszakomat élem van hogy heteken keresztül olyan férfiakra gondolok akik tetszettek vagy arra kettőre, akikbe szerelmes voltam, Sőt még vagyok és a mai napig, Az más kérdés hogy a depressziós időszakomban szerintem valóban a szexuális vagyok és nem érdekel senki és semmi. Bipoláris vagyok egyébként. Aztán azt gondoltam hogy lehet hogy demiszexuális vagyok és azért nem tudtam még együtt lenni senkivel mert nem találkoztam olyannal akibe szerelmes voltam vagy extrém módon vonzottam volna hozzájuk.(Azzal a kettővel, akikbe szerelmes voltam, Sosem találkoztam élőben.)

Aztán nagyjából egy évvel ezelőtt ismertem meg egy lányt akivel kapcsolatban már nem tagadhattam magam előtt hogy tényleg vonz szexuálisan, Viszont soha az életbe nem tudnék beleszeretni vagy bármit érezni iránta, az csak férfivel megy. Viszont ezek szerint azt már kijelenthetem magamnak hogy teljesen hetero nem lehetek, ha ennyire intenzíven álmodoztam már egy lányról. Bár nem tudom, lehet hogy róla is csak fantáziálni jó, Ha oda kerülnénk valószínű hogy furcsa lenne És talán már nem is akarnám.

Az hozzátartozik, hogy Borderline és szociális fóbiás vagyok, És nagyon félek mindenféle fizikai fájdalomtól, nem bírom elviselni Egy hatalmas katymasz ez az egész, Szerintem nincs még egy ilyen ember...