Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi a helyzet evvel a sráccal?
Egy osztályba járunk. Már több mint 4 éve, de mégis csak pár hónapja kezdtünk el beszélgetni. Őszi szünet előtt gondoltam ráírok, mert mindig is érdekelt maga a természete és az ember; hasonló személyiség, zárkózótt, introvertált, mégis sokat jár az agya. Végülis bejött a sejtésem - vannak bennünk közös jegyek, melyeknek köszönhetően könnyen megértjük egymást.
A beszélgetés folytatódott, megtudtam ezt-azt az akkor még alakulóban lévő barátnőjéről. Beszélni kezdtünk a titkokról. 1-2 nap alatt eljutott odáig a bizalmunk, hogy személyes dolgokat is meg tudunk beszélni. 1 hét után beismertük egymásnak, hogy biszexek vagyunk. Ez volt a mi kis coming outunk. Jó kis 18. szülinapi ajándék.
2 és 3 hét után intim beszélgetéseket folytattunk, képeket és videókat cseréltünk egymással. Olyan fajta képeket, melyek egyértelműen biszexualitásra vallanak (ujjazás, szopás imitálása, stb.).
4 hét után megijedt magától és a folyamattól, pár nap csend következett, de én megnyugtattam, hogy ez természetes - a szexualitásunkat nem tudjuk befolyásolni. Ő fejébe vette, hogy mindössze azért, mert ezt és azt csináltunk, ő még heteró és ez csak testi vonzódás. Hosszasan kifejtettem neki, hogy egy heterónak eszébe se jutna megujjazni magát és hasonlók, majd ezt egy azonos neműnek elküldeni, aki ennek hatására izgalomba jön. Ezután ismét következett 1 hét, amikor majdnem nyugodt szívvel folytattuk a kalandokat - de sosem történt személyes érintkezés (a szexuális jellegű beszélgetések csakis chatben folytak).
Az 1 hét letelte után ismét megijedt saját magától, de ezután már csak pillanatnyi időkre tért vissza az érdeklődés. A kapcsolatunk igencsak egyoldalúvá vált, én írtam rá, mindössze baráti jelleggel, ez a fajta beszélgetés egy darabig még folyt, aztán miután nekem nagyon rosszul esett az egész, így abbamaradt. Közben jött a téli szünet (szerencsére) és ekkor volt időm összeszedni a gondolataimat. Eldöntöttem magamban, hogy nem foglalkozom vele tovább, úgy teszek mintha semmi se történt volna.
Vége lett a szünetnek. Az utolsó este rámírt, hogy az angolhoz szükséges tananyagot nem-e tudnám elküldeni neki. Amennyire ridegen lehetett, mondtam neki, hogy igen és így is tettem. A suli első hetében minden nap talált valami indokot, hogy rámírjon. Mindig kellett valami tananyag, esetleg egy fénykép valami füzetlapról. Bármi. Csütörtökön már én írtam rá, gondoltam ennyit azért megteszek - ezt annak hatására, hogy próbált megvárni tesi öltözés után, de én direkt siettem, hogy nehogy egyszerre menjünk ki; amikor utolért az osztályteremben, láttam az arcán a csalódottságot és a szomorúságot; gondoltam ennyit megteszek, hogy a lelkiismeretemet nyugtassam. Ennek és az egész hétnek hatására pénteken rámírt, bepróbálkozott.
Őszintén szólva nekem is hiányzott ez a fajta kapcsolat. A barátság extrákkal. Bármennyire is próbálnám visszafogni, nem volna lehetséges - egy osztályba járunk és mindennap találkozunk. Folyamatosan szemezett is velem azon a héten. Oda-oda nézegetett, de számtalanszor, mert rengetegszer rajta is kaptam.
Kifejtette, hogy nagyon kanos és folyamatosan azok a régi beszélgetéseink járnak a fejében. Még egy képet is küldött, amin a fürdőkádban ül, de csak a lábai látszódnak. Mondtam neki, hogy legyen, kezdjük újra, de nem szeretném azt mint korábban. Ennek legyen normális alapja. Ebbe beleegyezett ő is.
A barátnővel még mindig együtt volt (van), a kapcsolatuk csak erősebb lett közben. Mégis vágyódik.
Ezután megbeszéltük, hogy mivel nem szeretné, ha bárki tudna erről, ezért csak akkor csinálunk bármit, ha ő szól - mivel nekem nincs más kapcsolatom és nem fenyeget a lebukás veszélye. Eztán nem történt képcsere a mai napig sem. Mindössze 'izgalmas' beszélgetések.
Jó tanuló lévén nekem mindig vannak kész vázlataim, amiket digitális formában készítek el. Ezeket ki is szoktam nyomtatni. Az utóbbi hetekben (január) minden vázlatot elküldtem és ki is nyomtattam neki. Nekem köszönhetően javulni kezdtek a jegyei és nem bukott meg szakmaiból sem. Pár napja azt kezdtem érezni, hogy a kapcsolatunk ismét kezd egyoldalúvá válni. Mintha csak azért beszélne velem, hogy részesüljön a jóból - hogy elküldjem neki az anyagokat. 1 napig nem írtam neki, bár ő nekem igen, de néhány mondatban lekevertem. Meg voltam sértődve, miközben nem volt még valós alapom az egészre. Másnap röviden de érthetően leírtam neki, hogy ezek és ezek az érzéseim. Hogy ő csak kihasznál. Nem erősített meg, de mint kiderült, ő nem akar feltétlenül barátságot. Nem érzi úgy, hogy lehetséges. Szerinte nincs témánk. Kifejtettem neki, hogy nem elég, ha én próbálkozom a barátsággal - ha én beszélgetni próbálok, de ő csak fél szavakat válaszol, akkor azért jelentős hibái vannak neki is. Ezt nagyon nehezen értette meg, hogy miről beszélek. Végül sikerült megmagyarázzam neki, hogy mire gondolok; a barátság két emberen múlik, és nincs min csodálkozni, ha nem teszek bele én is valamit a történetbe. Besimerte (már másodszor, régebben is egyszer), hogy neki nincsenek ilyen bizalmi barátságai és nem is szeretne ilyeneket nagyon, mert nem bízik az emberekben. Mondtam neki, hogy bennem már igazán megbízhatna, hiszen tudok egyet s mást róla és már igazán kiérdelemtem. Sikerült megértsük egymást ismét.
Ez volt 2 napja. Azóta ismét beszélgettünk kicsit - intim és nem intim témában is. Viszont most már azt hiszem egyre jobban elfogadja magát. Közös programra nem hajlandó továbbra sem (se intim se baráti jellegűre - szerinte ezek túl tervezettek). Reménykedem és kíváncsian várom, hogy jó legyen ebből. Nagyon remélem.
Ti mit gondoltok? Mi lehet a lehetéges jövője ennek? Lesz-e ebből valaha intimebb dolog is (akár egymásnak verés, stb.)? Lesz-e ebből normális barátság idővel?
Ez előtti válaszoló, sajnos teljesen igazad van, azt hiszem. Én nem tudok szabadulni a helyzettől, ő pedig nem nagyon tudja még kezelni saját magát.
Egyébként azóta beszéltünk vele, és eldöntöttük, hogy ideje továbblépni ennél. Mert így, hogy csak chatben beszélünk rendesen, ebből sosem lesz semmi, még rendes barátság se. Ígyhát ha előben is tudnánk ugyanezt, az már egy jó alap lehetne.
Amikor 2 hétig semmit se beszéltünk, és utána rámírt, az is hasonló volt ahhoz, amint mondasz. Mert bármennyire is tagadta, akkor is hiányolni kezdte ezt az egészet. Nemhogy fél év kellett hozzá, fél hónap is elég volt.
És abban is igazad van, hogy ez tényleg csak rövid távú gondolkodás, de sajnos nem vagyok képes többre jelenleg.
És azért vagyok gyenge, mert érzelmileg is kötődöm hozzá - ha ez nem lenne, akkor könnyedén el tudnám engedni.
Ő szexuális kalandot, te pedig érzelmeket is akarsz.
Rá tudod venni, hogy normálisan viselkedjen veled, de az nem az érzelmei miatt lesz, hanem mert szexuálisan érdekled.
Ha ez a kapcsolat nem alakul át rövid úton hozavona mentessé, sosem lesz normális kapcsolat.
Igazából a határán sem vagytok.
De látom, hogy ezt neked meg kell élned, csak szóltam előre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!