Azt érzem hogy soha többé nem szeretnék randizni lánnyal és hogy nem is nekem valóak a nők, már nem kívánom őket, lehet hogy biszexuális vagyok? 25F

Szeretném leszögezni az elején, hogy nagyon tisztelem a nőket és mindig örömmel barátkozom velük. De már 5 éve annak hogy utoljára volt barátnőm és szexuális élményem velük. Én folyamatosan próbálkoztam, randiztam, de sohasem lett komolyabb dolog belőle. A szokásos szöveg általában az volt, hogy "Te egy nagyon rendes srác vagy de csak barátnak tudnálak elképzelni téged!". Az esetek túlnyomó részében rendkívül gonoszak, bunkók, agresszívak, tiszteletlenek és hálátlanok voltak velem a lányok, akik nem hogy hálásak lettek volna, még haragudtak is. Mindig komoly kapcsolat érdekelt sohasem foglalkoztattak az alkalmi szexek, mert túl érzelmes és túl mély lelkű vagyok ilyesmihez. Többre becsülöm és tartom, érzem magam, mint egy darab, lelketlen pénisz, aki csak szexelni akar. Tudom hogy vannak olyan emberek akik szeretnek alkalmi szexelni és ez teljesen rendben is van, ez az ő döntésük, tiszteletben tartom. Csak engem hagyjanak ki belőle.

Köszönöm szépen, nekem ennyi elég volt. Korábban az volt hogy kétségbe voltam esve a szex és barátnő hiány miatt, de most azt érzem, már hetek óta, hogy gyakorlatilag teljesen eltűnt ez a vágy. Ha itt lenne a világ legkedvesebb, legaranyosabb, legszebb lánya és azt mondaná, szeretne randizni és szexelni velem, akkor udvariasan megköszönném az ajánlatát és mondanám, hogy keressen egy másik embert erre a feladatra. Kialudt a tűz, nem kívánom, nem érdekel, nem mozgat meg. Nem szeretném többé erre pazarolni az időmet és energiám.

Most nem azzal foglalkozom hogy randit szervezzek, hanem olyan dolgokkal töltöm ki az időmet, amik építő jellegű dolgok. Olvasok tudományos könyveket, kertészkedem és fákat, virágokat ültetek, vászonra festek képeket, modell hajókat építek. Az az érzésem, hogy félnék, borzalmas élmény lenne számomra ha ágyba kerülnék egy lánnyal. Nem kívánom a dolgot és félek tőle, szerintem borzalmas trauma lenne. Mindig is érdekeltek a fiúk is a lányok mellett, de jelen pillanatban azt érzem, most már CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a fiúk érdekelnek romantikus és szexuális értelemben! Egy fiúval tudom már csak elképzelni magam, igaz, még soha semmi dolgom nem volt sráccal. Lehet hogy ez csak kétségbeesés a részemről? Vagy elfogadtam önmagam és arra az útra lépek amire mindig is kellett volna? Mi ez az érzés, hogy nem kívánom többé a nőket, csak mint barátság?