Miért nem elfogadott, ha egy lány nem (szerelmi) kapcsolatban veszti el a szüzességét? Miért lesz ettől egyből k. urva meg könnyűvérű?

úgy értem, mennyivel más az, ha valaki együtt van egy fiúval pár hónapja, ráfogja, hogy ő nagyon szerelmes és úgy fekszik le vele, mintha egy olyan fiúval történne az első, akit 'csak' kedvel és akivel vonzódnak egymáshoz? szerintem ez az egész várj az igazira dolog hülyeség és rég elavult. egyrészt akkor várhatnék életem végéig, másrészt meg attól még, hogy két ember 'szerelmes', ugyanúgy lehet szar az első, az nem ezen múlik, inkább a test-lelki érettségen meg a vágyon. miért baj, ha olyannal történik, akivel egyszerűen csak nagyon kívánjátok egymást? úgy érzem, ez az egész szüzesség elvesztése dolog túl van lihegve, sokkal fontosabbnak állítják be, mint amilyen fontos valójában és ezzel raknak gátlásokat a lányokba. nem kéne mindenhol azt nyomatni, hogy tartogasd magas a nagy Ő-nek meg annak, akit igazán szeretsz, mert emiatt lesznek görcsösek a fiatal lányok, hogy ez tényleg ennyire meghatározó dolog az életben. pedig nem, szerintem egyáltalán nem az határoz meg engem, hogy volt-e már bennem pénisz vagy nem. nem olyan nagy ügy az egész szex, mint amennyire ráparáztatnak.

MIELŐTT MÉG jönnének a kioktatók, természetesen nem azt mondom, hogy 14 évesen feküdj le az első utadba akadó szimpatikus fiúval, de miért kell elítélni, ha mondjuk huszonévesen (felkészülten) úgy fekszek le valakivel, hogy simán csak nagyon kívánjuk egymást és nem vagyunk szerelmesek meg semmi?