Miert van ez? Ti hogy kezelitek ezt?

Ha konkrétan arra gondolsz, hogy megtettél valamit, de csak aztán derült ki, hogy elkapkodtad, nos az ellen már semmit nem tudsz tenni azon kívűl, hogy levonod a tanulságot, számba veszed hol voltak azok a pontok a döntéseid között ahol valószínűleg hibáztál, holott voltak kétségeid vagy figyelmeztető jelek arra, hogy lehet másképp kellene döntened.

Rágódni felesleges rajta, mivel azzal már semmin nem változtatol, ha hibáztatod magad. Viszont ha félreteszed az önmagad és mások hibáztatását, és csak a hibához vezető döntéseket tárgyilagosan ki tudod értékelni, megadhatod magadnak az esélyt arra, hogy mégegyszer ne kövesd el ugyanazt a hibát.

Ugyanez működik párkapcsolatban is, csak ott le kell ülni a két félnek egymással, félretéve az egymás vagy mások hibáztatását, és konkrétan csak és kizárólag azon döntések és utólag már látható lehetséges alternatíváikkat átgondolva megbeszélni, feldolgozni és lezárni a dolgot.

Amíg nem tudod magadban lezárni a múltat és elfogadni azt, hogy ami megtörtént azon nem változtathatsz, addig se túllépni, se megbocsájtani se fogsz tudni. Elfelejteni pedig nem fog menni, de ez nem s lenne célszerű, hiszen a hibákból csak akkor lehet tanulni, ha a hibák nem felejtődnek el. El lehet nyomni, semmibe lehet venni, lehet nem foglalkozni vele, vagy csak nem előráncigálni minden pillanatban, de feledni soha. Valahol mindig ott lesz az emlékek közt, de normális esetben csak akkor fogod egy idő mulva előszedni mint emléket, ha egy új helyzet emlékeztet arra a helyzetre, amelyben egyszer már hibáztál. Legalábbis ez lenne a normális módja. Persze ahhoz, egy ideig figyelmen kívűl kell hagyd és le kell zárd most, hogy ne azzal teljen minden napod és perced, hogy az elkövetett hibád miatt magad, másokat hibáztasd, vagy azon gondolkozz végeláthatatlanul.

Mondjuk amit írtam elég általános, csatlakozom az előttem szólóhoz abban, hogy lehet nem ártana tudni mi is az ami miatt ez a kérdés felmerült benned.