Életem talán legnagyobb őrültségét készülök elkövetni. Megtegyem? (Hosszú. )

Nem kérem, hogy ne itélkezzetek. Megérdemlem, hogy elítéljetek, bántsatok, megvessetek, mert rossz amit teszek. , s ha megteszitek talán észhez térek...

20 éves vagyok, azt hiszem kétszer voltam szerelmes. Az első "szerelmem" csúnyán átvert a LEGJOBB barátnőmmel, hosszú story, lényeg, hogy óriási csalódás volt, bár még gyerekek voltunk (15 évesen).

A másodikra pedig, már 3 éve várok... még mindig úgy érzem, hogy ő az Igazi, annak ellenére, hogy elutasított, amikor 2,5 év után bevallottam neki, hogy mit érzek... Miért várnék rá tovább?!

Azonban 1 éve belépett az életembe valaki, aki azóta a legkülönlegesebb személy számomra. Nagyon jól kijövünk, vicces, kedves, okos, ritka jó ember. Eleinte szinte bátyámnak tekintettem, mert megértett, segített ha tudott, stb, viszont vonzódtam is hozzá. Később kiderült, hogy kölcsönös az érzés. 5 hónappal ezelőtt pedig megcsókolt.

Végre valaki, aki eltudta valamennyire felejtetni velem az előzőt (a nagy Ő-t).

Pedig nem szabadott volna... Sose szabadott volna belemennem, neki végképp nem. Mert... szóval mert.. HÁZAS.

Én pedig egy naiv liba, mert 5 hónap alatt annyira hosszászoktam, és megszerettem (bár nem szerelemmel, hanem inkább ragaszkodással), hogy úgy érzem vele megtenném (először!!!). Én, aki annyit vártam az igazira, erkölcsös "jókislány" voltam, hol vagyok most...

Erre emlékezzek vissza egész életemben? Nem mesélhetném el senkinek, egy nagy hazugság lenne az egész... De akarom, nagyon vágyom rá. Ha most nem teszem meg még kitudja meddig kell várnom, amig találok valakit akivel egy hullám hosszon leszek. (Eddig sose volt ilyen, csak ő, 20 év alatt...)

Jöhet a fejmosás!