Van itt olyan srác, férfi, aki még 23-25 éves (azért veszem ezt, mert ilyenkor legtöbbször kijárják az egyetemet) kora ellenére sosem csókolózott (szexet nem is kérdem)?

Amennyire emlékszem már gyerekként is utáltam élni. Ha csak a csajozással lennének gondjaim, akkor talán még tudnék valamennyire boldog lenni. De az élet más területein is egy selejt vagyok, teljesen életképtelen. Már csak annyit szeretnék, hogy legyen bátorságom végezni magammal.

24F

25 és igaz rám. Hogyan?

középiskola 31 fős osztály abból csak 3 csaj.

mivel szak, ezért külön épületben voltunk a főépülettől kb 2 km-re. A többi osztályt csak évnyitón meg évzárón láttunk...ja, nekünk ezeken nem volt kötelező megjelenni.

Osztályközösség pocsék, se egy buli, se egy kirándulás, nagy büdös l*f/sz nem volt 6 év alatt.

Ezek után fizikai munka, ami ismét nem női szakma. Irodába fönt, ők 12-13 közt kajálnak mi 10-10:15 és 15:15:30 között. Látni nem látjuk őket.

Netes ismerkedés és randikból meg szimplán nem lett semmi. én akartam, a másik fél meg nem. Ezen nincs mit szépíteni.

így elteltek ezek az évek.

"mennyi kedvetek van még élni?"

Ez nem kedv kérdése. Nem igen érdekel már. Kisebb gondom is nagyobb jelen pillanatban ennél.

25F

"Ha igen, mennyi kedvetek van még élni?"

Látom aszexuálisokról még nem hallottál. Na én az vagyok és remekül érzem magam köszönöm. Ha szemét akarnék lenni azt is mondhatnám h kiröhöghetném az összes ismerősöm akinek becsúszott egy gyerek, abortusz vagy nemi betegség.

De én nem vagyok az a fajta.

Azt már megszoktam h az emberek nem értik h én mért nem pont pont veszöcskézem.

De ez legyen minden bűnöm ettől az élet még abszolút élvezhető és sokkal több időm van magamra.