Hogyan szocializálódjak?

Az fejletlen, és idétlen kommunikációs képességeim miatt, nagyon nehezen tudok ismerkedni.. Mindezt nagyrészt családi hátteremnek köszönhetem.. Sose engedtek el sehova, mindig arra próbáltak ösztökélni, hogy tanuljak itthon, és ha azzal kész vagyok, akkor játszhatok a gépen.. Persze ez akkora függőséghez vezetett, hogy a tanulást is hanyagolni kezdtem, ált. suliba még a jók között voltam, itt a középsuliba már inkább a gyengébbek között.. Az iskolában persze voltak barátaim, de a tanítási idő alatt nem lehet normálisan szocializálódni.. Állandóan az itthoni virtuális világ járt a fejemben, mivel a tesóim is ezt csinálják egész álló nap, sőt még az apukám is, így nem akartam kilógni a sorból én sem.. De most már úgy vagyok vele, hogy ráuntam, és igazából párkapcsolatra vágyom, és rendes normális baráti körre, egy olyan közegre, amiben jól érzem magam.. Ehhez persze valahogyan szocializálódni is kéne, de ebben senki nem fog nekem segíteni a való életben, ha csak úgy megkérem.. Én valahogy nem tudok beszélgetni az emberekkel normálisan, alig találok közös témákat. Főleg a lányokkal.. Meg így alapból önbizalmam sincs, mivel ezen a téren sík hülye vagyok.. Ha egy új játék megtanulásáról lenne szó, olyan élvezettel vetném bele magam, és fedezném fel minden egyes fortélyát a játéknak, hogy lebeszélni nem lehetne.. De a közösségi életbe valahogy képtelen vagyok beilleszkedni, akárhogyan is erőlködök.. Én próbálkoztam már sok mindennel, de már a legapróbb kudarcoktól is rosszul érzem magam.. És ilyenkor visszamenekülök a játékokba, ahol önbizalom dúsan tudom kiélvezni, azt hogy jobb vagyok másoknál.. És sajnos ez megszünteti azt a késztetést, hogy a való életben tegyek a kudarcaim ellen.. Délutáni tevékenységekre egyedül ugyebár elég gázos elmenni(ilyen antiszociálisan), bulikba pedig meg úgy alapjáraton sötétedés után nem engednek sehova a szüleim, szóval még leinni se tudom magam, hogy gátlástalanul tudjak beszélgetni másokkal.