Mennyire helyes, erkölcsös és célravezető a vadházasság, törvénytelen együttélés?

DoooWad

amúgy nem kéne lefeküdnöd pihenni?

Mi jol elvagyunk, mar 5. eve :) Eskuvot nem is nagyon tervezunk, mert draga is meg stresszes is ... Igaz, gyerkoc meg nincs, de most igy jo :)

Ha lesz gyerek, apasagit kell majd csinaltatnunk elvileg, de masrol nem tudok.

ez a divat több száz éves!

a neve próbaházasság.

róbaházasság

a közösség és család tudatával létrejött, a törvényes házasság előtti szexuális viszony, amely nem ellentétes a bevett erkölcsi normákkal. Néhol egymásnak elkötelezett „szeretőknél” természetes állapot. Ahol ezek a szokások uralkodnak, a törvénytelen gyermek sem olyan nagy szégyen, házasságnál – ha nem a vőlegény a természetes apa – nem nagy akadály, a menyasszony termékenységének biztosítéka. Ennek a házasságon kívüli szexuális kapcsolatnak egyik elfogadott formája az ún. próbaházasság, amely elsősorban Erdélyben (pl. Gyimes), ill. a Fekete-Körös völgyében ismeretes. A házasságot megkötni akaró fiatal pár, rendszerint a legény szüleinél, bizonyos ideig, 1–2 hónapig, 1 évig együtt él, az együtt töltött idő alatt kiismerik egymást, s ha a leány teherben marad, megesküsznek. Szétválásuk egyik személyre sem vet rossz fényt, legfeljebb a leánynak meddőség gyanúja miatt van kevesebb esélye a férjhezmenetelre. (→ még: vadházasság, → házasságon kívül elismert nemi kapcsolat)

vadházasság

állami hatóság előtti házasságkötés vagy egyházi esküvő nélkül létrejött együttélés férfi és nő között. A magyar parasztságnál elismert együttélési forma, ha házasfelekként gazdaságilag együttműködve, együtt lakva, szexuális kapcsolatot tartanak fenn, esetleg utódokat hoznak a világra. Ez a kapcsolat elsősorban idősebbekre, özvegyekre, elváltakra, esetleg testi fogyatékosokra volt jellemző. Életmódjukat a törvényes házasoktól csak a templomi szertartás, a hivatalos jogi aktus hiánya különbözteti meg. – A népnyelvben ennek az állapotnak igen sokféle megjelölése van: bagóhiten élés, ebhiten élés, összeállás, cigányhit. A szertartás hiányára célzó megjelölések: „disznóvályúnál való esküvő, lófejön való esküvés, összekötötték a madzagot, balkézről esküdtek, kűfalnál esküdtek, holdvilágnál esküdtek, fűzfa alatt esküdtek”. Ezeket a kapcsolatokat a közösség általában tudomásul veszi, és a tudomásulvétellel hallgatólagosan szentesíti. Az összeállt pár legtöbbször törvénytelen állapotának indokait többnyire megértik, közös társadalmi alkalmakra (lakodalom, tor stb.) együtt hívják őket, akárcsak a törvényes házasokat. – Az alföldi tanyavilágban előfordult, hogy csak a lakodalmat ünnepelték meg, de nem mentek be a városba azt törvényesíteni. Ennek oka, hogy a városban székelő hatóságok messze voltak, de vagyoni okai is lehettek. Volt olyan házaspár, aki negyedik, ötödik gyerek után ment el házasságát megkötni, gyermekeit beíratni, megkereszteltetni. Ezeket teljes jogú házasoknak ismerték el, a házasság erkölcsi normáit szigorúan betartották. Csak a hivatkozó terminológiában tettek különbséget a törvényes és nem törvényesített párok között. Az összeállt házaspárnál a férfinak nem felesége, hanem asszonya, a nőnek nem ura, hanem embere volt. – A gyermekeket apjuk nevén emlegették, a leányanyák gyermekeivel ellentétben helyzetük nem volt hátrányos. (→ még: próbaházasság, → házasságon kívül elismert nemi kapcsolat) – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).

házasságon kívül elismert nemi kapcsolat

1. próbaházasság, ha a fiatalok azzal a feltétellel élnek együtt, hogy ha meghatározott időn belül (rendszerint egy év) a leánynak gyermeke születik, házasságot kötnek, egyébként pedig szétválnak. Egyszerűbb formája a szeretőtartás, amely korábban nálunk ugyancsak elterjedt volt. Házasulási időszaka elkövetkezvén, a fiú kiválasztott magának egy leányt, és közös megegyezéssel éjszakánként rendszeresen együtt háltak. Ha a lánynál a fogamzás jelei mutatkoztak, vagy ha az első gyermek megszületett, házasságot kötöttek. Ez a szokás előfordult nálunk a Bakony környékén néhány faluban, az Ormánságban, a Fekete-Körös völgyében, Erdélyben Kalotaszegen, Gyimesben és a Mezőségen, továbbá környezetünkben az erdélyi szászoknál és románoknál, a felvidéki németség és szlovákság körében.