Fiúk! Nektek milyen az ideális első alkalom? (ha lehet részletesen)

Amikor meglátom, a sunyi mosolya már elárulja, hogy a mai nap BÁRMIRE kész. Soha nem mondjuk ki, hogy mit akarunk, csak tesszük, és egy pillanatig sem érezzük, hogy a másik "nem akarná". Egy kellemes nap (séta, program, ami csak jön) egymásra hangolódva, este egy naplementében ölelkezős pillanatban azon kapnám magam, hogy már gombolódik ki a nadrágom... Mire rám néz, és a szememből látja, hogy nem itt szeretném, ezért gyorsan (ő is elég lenge öltözetben) fogja a slusszkulcsom, és berohan a kocsiba, mire én szavak nélkül is tudom, hogy "haza kell menni".

Rohanok, hazáig nyomom, 4 piros lámpán át, ő meg csak bújik közben hozzám, csókolgat, és nem fél, mert bízik abban, hogy nem fogok balesetet szenvedni, mivel ismer. (biztonságos állat vagyok). Aztán mire hazaérünk, a lepukkant kocsimat be se zárom rendesen, csak kitépünk a kocsiból, be a házba, ahol az ajtók miatt beleremeg az egész ház ahogy felkapom, falhoz "vágom", átkarolja a lábaival a derekam, és végig smárolva a házat, eljutunk a hálóig (vagy a tetőre, időjárástól függően), és már csak kevés ruha van rajtunk. Mindketten tudjuk, hogy egymásnak az elsők vagyunk, és a félelmeinket már tudja a másik, a hibáinkkal együtt elfogadott, de tudja, hogy a hűség, a kitartás a szeretet örök, mert a szikra fellobbant, és nem csupán testi vonzódás van köztünk, hanem szeretet. Eszünkbe jut, hogy eddig hány emberrel feküdhetett volna le (a másikról gondoljuk mindketten) ez a szuper csaj, pasi, de nem tette, mert volt tartása, és most csak engem akar... Az igazi "csak én vagyok jó neki" érzéssel egymás szemébe nézünk, pár másodperces szünet, szemezés, egymás lihegése, és szívverése elárasztja a szoba nyomasztó felfűtött levegőjét, és finoman, lassan egymás felé közeledve majdnem megcsókoljuk egymást (az orrunk összeért, a szemezés még megy), de elhúzzuk a fejünk, aztán mosolyogva folytatjuk a csókolózást, és lassan (közbe automatán bekapcsolt az ide illő zenekar albuma a hifimben (the xx)) haladunk a "lényeg" felé... Szerelmünk szépsége, hogy nem kapkodjuk el a dolgokat, és amennyire akarjuk, annyira lassan csináljuk, ő felül van, fél picit, látom az arcán, de megpuszilom az arcát, és mondanom sem kell, tudja, hogy majd ő irányít az elején, mert nem akarom, hogy kellemetlen legyen neki. Amikor belecsúszok teljesen, akkor rám hajol, és megcsókol, mosolyog, és látszik a szemén, hogy nem akarja, hogy elmúljon soha a pillanat. Én meg egy sunyi mosollyal csak arra gondolok, hogy "még csak most jön a java"...

Aztán lassan lovagol, és miután elfárad, megfogom, fel"döntöm", és én folytatom... ahogy csak akarja, amíg el nem megy, majd gyorsan kiveszem (gumi le), és hátra borít, elkezdi finoman szívni, és kézzel dolgozni a farkam, és lenyeli... Aztán körbe nyalja a száját, megcsókol, és egy nagyot vigyorgunk, de hogy ne maradjon abba az élménye, gyorsan vissza fordítom, és finoman végigpuszilgatom, míg a puncijára ráfújok egy picit, hogy a "hideg" levegő felborzolja az idegeit, majd puszilgatom körbe... és már nem bírja, ezért beletép* a hajamba, és felhúzza a fejem a fejéhez, és csókolózunk, majd egymást mellett fekszünk, nézzük a plafont, és egymás kezét fogva, néha elröhögjük magunkat, mert nem hisszük el, hogy mindezt két gátlásos, nagy erkölcsi tartással rendelkező, válogatós ember átélhette.... Aztán elalszunk, egymást ölelve, és reggel arra kel a kedvesem, hogy csinálok neki egy mosolygós rántottát, és csókolgatva ébresztem, a reggeli nap az arcunkba süt, és most végre "megszólalunk" a naplemente után először...

-Mit szeretnénk csinálni ma?

-Mindegy, mert veled vagyok...

22f