Szüzesség a házasságig? Van még ilyen?

Én is ilyen lány voltam. Szűz voltam és vártam a házasságig. A különbség közted és a férjem között az volt, hogy a férjemnek nem csak az én szüzességem volt fontos és érték, hanem a sajátja is. Ő is szűz volt a nászéjszakánkig.

Hogy mi motivált a döntésemben? Elhittem Istennek, hogy a szexualitást a házasságon belülre teremtette, és ott teljesedik ki igazán. Bíztam Őbenne. És nem hiába. A férjemmel egyenesen remek a szexuális életünk, nagyon szeretünk szeretkezni. Sőt, még szexuálisan is összeillünk: egyezik a vérmérsékletünk, az étvágyunk, az apró vagy lényeges kívánságaink is. Mivel szeretjük egymást, elsősorban a másik örömére törekszünk, nem pedig önkielégítésre, és mivel mind a ketten így gondolkodunk, ezért mindkettőnket kölcsönösen kielégít és boldogít a szex.

A nászéjszakánk nem volt tökéletes, hiszen akkor kezdtük el tanulni a szexet. Mégis gyönyörű emlék marad, épp a minap beszélgettünk róla. Mostanra persze már sokat tanultunk egymásról és a szexről is, sokkal többet tudunk, mint akkoriban, és nagyon örülünk annak, hogy egymással tanulhattunk, nem valaki mással. De az az első éjszaka is tele volt vággyal, erotikával, felfedezéssel, türelemmel, élvezettel és gyönyörrel. Az is kiderült, hogy a férjemnek szép, méretes szerszáma van, könnyen feláll és jó sokáig bírja, korai magömlésnek nyoma sincs. (Nem maszturbálta szét az agyát nőtlen korában.) Fergeteges nászutunk volt, biztosíthatlak róla. :-)

Most várjuk az első babánkat. Nemi betegség sehol; kacagtam, amikor megvizsgáltak, hogy nincs-e valami fertőzésem. :-) Napról napra boldogabbak vagyunk és egyre jobban szeretjük egymást. Szóval nekünk bejött, hogy hallgassunk Istenre, mert Ő a legjobbat akarja nekünk, és fantasztikus szexuális élettel akar megajándékozni a házasságban.

Most pedig lehet lepontozni, amiért más vagyok, mint a többség.

11-03 13:47:

Örülök nektek, sok boldogságot a családhoz!

Azért azt ugye elismered, hogy ilyen csodálatos érzések léteznek istenhit és szüzesség nélkül is?

Valamint ugye tisztában vagy vele, hogy az élet nem fenékig tejfel, lesznek rossz időszakok, és pl. a baba is nagyon sokmindent meg fog változtatni?

De ha bíztok magatokban, akkor rendben lesztek. :)

Én várni fogok. Nem (illetve nem csak) vallási okokból, hanem én szégyenletesnek érezném, ha "becsúszna" egy baba (ami, habár kis százalékban, de teljesen normális védekezés mellett is előfordulhat, sose tudhatod, nem pont te leszel-e az) az esküvő előtt, vagy addig, amíg nincs megfelelő anyagi helyzetünk ahhoz, hogy felneveljük. Az abortuszt mélyen elítélem, a megelőzés híve vagyok. Semmi kedvem minden együttlét után idegeskedni, ha késik, hogy mi lesz, ha teherbe estem, hogyan neveljük fel azt a gyereket, nem fog-e miatta elhagyni a barátom, mit fognak szólni anyáék... Az idegesség viszályokat szülhet, és sok emberrel megromolhat a kapcsolatom, akár a párommal is. Szerintem ennyit nem ér meg egy nemi aktus, amit a házasság után már úgyis nyugodt szívvel csinálnék, nem lennék lemaradva semmiről, ha pár évvel később kezdeném. De aki nem ilyen idegeskedős típus, az nyugodtan szexeljen az esküvő előtt, szíve joga. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy nekem miért nem lenne ez célszerű.

A babának is jobb, ha egy normális családba születik, ahol érett, felnőtt férj és feleség van, és nincs gond az anyagiakkal se. Lehet mondani, hogy ezek házasság nélkül is jellemezhetnek egy huszonéves párt, de ha annyira elkötelezik magukat egymás mellett, hogy össze is házasodnak, az azért mégis bíztatóbb, mint ha csak együtt élnek.

Ha meg valaki arra hivatkozik, hogy mi van, ha nem jó vele a szex, erről meg az a véleményem, hogy ha két ember annyira szereti egymást, hogy összeházasodnak, akkor nekik kis gyakorlás után (persze, hogy nem rögtön, hisz tapasztalatlanok) ugyanúgy menni fog, mint bárki másnak. Akit szeretek, azt kívánom, és örömet akarok neki okozni, lehetetlen, hogy ne működjön a szex, csak bele kell jönni.

Meg így biztos nem leszek olyan, mint a mai fiatalok többsége, akik ide járnak nyavalyogni, hogy "jaj, terhes vagyok, mi lesz?"

Aki lenézi azokat, akik várnak a házaságig, annak üzenem, hogy sokkal inkább lenézni való az, aki felelőtlenül szexel tinikorától kezdve, hogy aztán huszonéves korára testileg-lelkileg tönkremenjen!

16/l

Én is várok, mert a férjemnek szeretném odaadni magam először. A szülinapi tortát sem megrágva adjuk oda az ünnepeltnek:)

24 vagyok és nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam volna eddig.

18:46: Bírom az ilyen hasonlatokat. Én meg azt mondom, hogy szülinapi tortát nem úgy készítünk valakinek, hogy az az első süteményünk, és még sosem csináltunk előtte. Hanem jó cukrászok vagyunk, és finomat csinálunk.

Nyilván ez is hülye hasonlat. Pl. lehet együtt röhögni az odaégett piskótán. :) (Csak azzal nem lakunk jól...)

Mi vártunk a férjemmel. A 13:47-et akár én is írhattam volna, szó szerint.

Olyan közösséget jelent a szex egy olyan emberrel, akivel kölcsönösen elsők és egyetlenek vagyunk, amit nem ismer az, aki jól "begyakorolta magát". Nem valószínű, hogy a kérdező kap ilyen lányt, mert aki lány így gondolkozik, annak egy sokat tapasztalt pasi már diszkvalifikálta magát...

Nekem legalábbis taszítóak voltak a több partnert maguk mögött tudó pasik. Azt üzente a viselkedésük, hogy a szex nekik egy testi funkció, amihez én lennék az ösztöntárgy.

A férjem karjaiban az élvezeten túl érzelmi biztonságban is érzem magam. Várt rám éveket, és nemcsak fizikailag, lelkileg is a magáévá tett, vagyis ő nem a női mellet stb. szereti, hanem az én mellemet, nem a női fenék tetszik neki, hanem az én fenekem, stb. Ez a személyesség nekem sokat jelent.

Kedves kérdező, őszintén érdekel, miért szeretnél végre egy ilyen lányt?

Hát nézd én még nem vagyok férjnél, de már nem vagyok szűz.

Szerintem ez nagyon ritkán fordul elő mostanában.