Mit gondoltok erről? Szerintetek ez normális hogy így gondolom és érzem?

"Régebben szégyelltem hogy nem volt még senkim, hogy szűz vagyok. Igyekszem ebben is megtalálni a szépet. Azt hogy ne negatív értelembe lássam az ártatlanságom, hanem értéknek úgy, hogy így legalább erkölcsinek tisztának, önmagamnak megfelelve tekintsek. És ez sikerült is."

Értem. Tehát attól vagy erkölcsileg tiszta, hogy régen szégyellted, hogy szűz vagy, és ez bántott téged, ezért most már inkább erkölcsileg tisztának érzed magad.

Hát ennek nem sok köze van az erkölcsi tisztasághoz, nekem inkább önáltatásnak tűnik.

Aki erkölcsileg tiszta, az nem szégyelli egy pillanatra se, hogy szűz... tudod, mert ez ellentétben áll az erkölcsi tisztaságával.

Igazán nincs mit! :)

Egyébként nekem is csak az jött le, hogy bele akarod látni a rosszba a jót, minden áron. Csak téged legbelül még mindig zavar, hogy szűz vagy és hogy nem akar tőled senki semmit. Ezért ezt azzal próbálod kimagyarázni, hogy te nem engedsz magadhoz közel senkit.

Ha tévedek, vedd úgy nem szóltam. De nekem ez jött le.