23 éves vagyok, és szűz, most a képben van egy 27 éves srác, de nem tudom, hogy elmondjam neki, vagy sem. Lehet, hogy már nem akar tanítôbácsist játszani. Viszont, ha nem szólok, akkor meg ügyetlennek hihet. Szerintetek?

Ha rákérdez elmondhatod.

Szerintem 20 felett, már feltételezhetően nem fél annyira az ember, mint egy tizenéves kislány.

A szexiség és a bénaság pedig nem szüzesség függő.

Hanem gátlásosság, és félelem függő.

Hányan szexelnek úgy, hogy nem tudják magukat a mai napig elengedni...

Attól, hogy valaki valamit sokat csinál, a technikai részét lehet, hogy tudni fogja, de a szexiséget szerintem nem lehet gyakorolni. Ez sok minden másból tevődik össze.

Ez inkább kisugárzás, és leginkább felfogásból, hozzáállásból táplálkozik.

Én ismerek olyan lányt, nem egyet, aki 20 felett vesztette el, de nem szólt. És ha nem mondja el, a barátja rá se jött volna.

Persze gondolom ezek erős kivételek.

De ezek mind azért történtek így, mert ezek a lányok nem kerítettek nagy feneket ennek.

Egyszerűen már túlérték magukat érzelmileg, tehát készek voltak rá bőven, csak nem volt addig megfelelő partner.

Gondolom az előítéletektől félsz;biztos béna, majd tanítgatni kell, biztos itt fog hagyni, mert később kíváncsi lesz, biztos fél, meg majd könyörögni kell neki stb.

Ezek mondjuk úgy, mint fentebb írtam, mind megállják a helyüket javarészt kamaszkorban, legfőképp azért mert agyongörcsölik, és érzelmi érettségük előtt vesztik el. Azonban te már nő vagy, aki ügyesebben kezeli magát és a helyzeteket.

A többit a fiútól kéne megkérdezni :)

Én is az voltam, de nem tudtam, hogyan mondjam el a barátomnak... nem kellett, rájött magától, kb. fél perc alatt. :)

Ő 29, tapasztaltabb mint én, ám szeret, így türelmes volt, nem erőltetett semmit - de határozott volt, mindig kicsivel továbbvitt, hamar letörte a gátlásaimat, a félelmeimet, az ebből fakadó ellenállásomat.

Két hónap után eljutottunk az aktusig, ahol óvatos volt, figyelt, de nem kezelt tök hímes tojásként - amit nem bánok, el sem vártam tőle.

Megtanított egy csomó mindenre, egyetlen szóval sem említette, hogy béna lennék, végtelen önuralommal viselkedett. Nagyon óvatosan mászott rám, ha kellett játszott velem (tejszínhab, testápolás, egymásról evés, stb.), hogy oldjon, a tényleges behatolás előtt-előtti pettingnél rákérdezett, hogy félek-e, és mivel akkor igent mondtam, nem folytatta...

Így utólag nagyon tisztelem őt, mert most már simán leteper, amikor megkíván - hevesen, gyorsan, tiltakozásra időt sem hagyva -, és sejtem, mekkora fékre volt szüksége, hogy ezt ne tegye meg az elején. :)