Normális, hogy nem bántam meg? Mit tegyek, hogy "megöljem" ezt az érzést? Beszéljek vele a pénzről?

A hétvégén lefeküdtem egy gyerekkori legjobb barátommal.4 éves korunk óta jóban vagyunk,általánosban és gimiben is

osztálytársak vagyunk.Csak az a baj,hogy 8.-ban tönkrement a barátságunk(miatta) és ez padlóra küldött,megutáltam.

Zavart,hogy ő a menők között milyen gondtalan életet él,bármit megtehet és nem is hiányzom neki,a köszönésen

kívül alig beszéltünk,én pedig kész voltam lelkileg.

Pár éve fotózgatok,de csak hobbi szinten,senki nem tudott róla,csak a legjobb barátnőm.Most rábeszélt,hogy

tegyek fel pár képet Fb-re.Nem akartam,de végül néhányat feltettem.Erre írt a srác,hogy milyen szépek és hogy

tehetséges vagyok,meg nem is tudta,hogy fotózok.Megjegyeztem neki,hogy mégis honnan tudná,amikor levegőnek néz.

Elkezdtünk beszélgetni és megkért,hogy találkozzunk,mert kéne neki pár új kép,ahogy bmxezik és a haverja,aki

szokta fotózni,most nyaral.Találkoztunk és tök jól elvoltunk és bocsánatot kért azért,amiért elcs*szte a barátságunkat.

És kicsúszott a számon,hogy nem tudtam rá sosem haragudni,mert szeretem...Akkor csak úgy megcsókolt és folytatódott a dolog...

Viszont nem érzem azt,hogy hiba lett volna pont vele elveszítenem.Örülök,hogy egy tapasztalt sráccal voltam

először és nem olyannal,aki bénázik.Nem tudom,normális ez?

Utána megbeszéltük,hogy ez maradjon köztünk és mondta,hogy attól még örülne,ha újra jóban lennénk.

Hétfőn kimentem a legjobb barátnőmmel a tűzijátékra és ott volt a srác a haverjaival meg egy csajjal.Nem beszélgettünk,csak köszöntünk egymásnak,mert nem illek éppen abba a társaságba.Utána kaptam egy smst tőle,hogy találkozzunk valahol kettesben.

Találkoztunk és elmondta,hogy az a lány nem a barátnője és mondtam,hogy semmi közöm hozzá,nem zavar.Erre azt

mondta,hogy rosszul hazudok és látta,hogy sírtam és nem akar megbántani újból.A tűzijátékot együtt néztük

meg és közben megcsókolt.Utána náluk aludtam(szex nem volt),de mondta,hogy ő nem akar semmi komolyat.

Másnap beültünk pizzázni pár osztálytársunkkal és ott flörtölt velem,utána hazakísért és a kezembe nyomott

x összeget és azt mondta,hogy a hétvége miatt.Próbáltam neki vissza adni,de nem hagyta.De mondtam neki,hogy

nem kérek pénzt a képek miatt és most félek,hogy ezt azért kaptam,mert lefeküdtem vele.Csak nem tenné ezt...

Ma beszéltem az egyik barátjával és kérdezte,hogy mi van köztem és a srác között.Mondtam,hogy semmi,erre azt mondta,hogy valami biztos van,mert a haverja folyton rólam beszél,olyan,mint aki szerelmes.Tettettem a hülyét,de azt írta,hogy nem akar beleszólni semmibe,de ha akarok valamit,akkor vegyem kezembe a dolgokat,mert a srác nem szokta beismerni,ha valakit tényleg megszeret,ezért van/volt annyi barátnője.

De mi nem tudnánk egy pár lenni.A szex jó volt vele és szeretem és folyton rá gondolok,de akkor is...Ő néha olyan bunkó mindenkivel,teljesen mások vagyunk.

Már közel 10 éve szerelmes vagyok belé,kezd elegem lenni abból,hogy mindig én szenvedek és nem tudok másra gondolni,csak rá.

Normális,hogy nem bántam meg,hogy pont ő volt az első?Mit csináljak,hogy ne szeressem és ne érdekeljen,hogy mi van vele?Hogy szerethetem ilyen régóta?Kerüljem most vagy beszéljek vele arról,hogy miért adta a pénzt?

Vagy esetleg...próbáljunk meg együtt lenni,mint egy pár?

16/l