VAn olyan aki 20 éves kora után vesztette el a szüzességét? Mennyi idő telt el az között, mikor összejöttetek és mikor +történt?

20:13-as: elismerésem, ha összejön nektek! :.-) Persze még fiatalok vagytok nagyon, három év meg hosszú idő.

Előzőnek: elég gáz, ha valaki számára még a szex előtt nem nyilvánvaló, hogy milyen a párja az ágyban. :-) Értem ezen az alap dolgokat: mennyire heves, milyen nagy a szexuális étvágya, érzékeny és odafigyelő-e, vagy inkább önző és mohó stb. A technikai dolgokat minden hülye el tudja sajátítani pár hónap gyakorlással, nem marad le semmiről az, aki csak a nászéjszakán kezd el gyakorolni, nem x évvel előtte.

Tudom, mert tapasztalatból beszélek. Én is a nászéjszakámon vesztettem el a szüzességemet a férjemmel együtt. Együtt kezdtük el gyakorolni a szexet, és mondhatom, igen hamar belejöttünk. :-) Jócskán elmúltam már 20, amikor megtörtént, kicsivel több, mint 2 évvel a megismerkeésünk és két nappal az esküvőnk után. Gyönyörű élmény volt, szép emlék maradt. Mára persze már sokkal többet tudunk egymásról. :-)

Sajnálom, hogy a szüzességet manapság a tapasztalat hiányával azonosítják, és negatív előjellel beszélnek róla. Pedig messze nem mindegy, hogy kivel és mikor kezd az ember fia/lánya tapasztalatokat szerezni.

21 voltam, 6 honapja voltunk egyutt, 3 évvel késobb volt az eskuvonk:)

egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, a korábbi barátommal vagy esetlegesekkel nem tudtam volna elképzelni.

Elég megnézni a nadrágját egy hevesebb csók után. :-) Ha feláll neki, akkor nem impotens. Ha meg őszinte és bizalmas a kapcsolat, akkor simán meg lehet kérdezni, hogy mennyi idő alatt megy el általában. Ugyanis biztos, hogy önkielégít.

Ha meg nem annyira őszinte a kapcsolat, hogy az ember ezt megkérdezze, és bízhasson benne, hogy a partnere nem fogja/akarja átverni, akkor az a kapcsolat nem érett meg se házasságra, se szexre, se barátságra, se semmire.

Ha a partner a balfogásairól, a kudarcairól, az árnyoldalakról is őszintén beszámol, akkor szerintem bízhatunk abban, hogy nem fényezi magát, hanem tényleg őszinte. De egy igazi kapcsolatban elengedhetetlen az őszinteség.

Én pl tudtam előre, hogy a férjemmel nem lesz napi három szex, mert nem olyan nagy étvágyú, de azt is tudtam, hogy ami lesz, az jó hosszú lesz és számomra nagyon kielégítő, mert már az esküvő előtti csókozózások és simogatások során kiderült, hogy nagyon odafigyel rám és élvezetet szeretne okozni nekem. A beszélgetéseinkből az derült ki, hogy nem kapkodja el az önkielégítést. Esküvő után a szexuális életünk pontosan az előzetes várakozásaimnak megfelelően alakult (azzal a bónusszal kiegészítve, hogy a férjemnek szép nagy szerszáma van): bensőséges, néha tényleg heves, sok gondot fordít rám, egy etlen szeretkezés sem öt perc, hanem jóval több ennél, erős és tartós erekciója van, és magát a közösülést is jó sokáig bírja. Ráadásul nem prűd, bármit meg lehet vele beszélni szex terén.

Én azt mondom, hogy ha az ember ésszel választ, és alaposan megismeri a másikat, akkor nem muszáj lefeküdni vele ahhoz, hogy tudja: összeillenek szexuálisan, és jó lesz vele. Nem csak a saját tapasztalataim monddatják ezt velem. Érdekes, hogy ha egy pár kitart egymás mellett, akkor képesek megtanulni, hogyan lehet egymással a lehető legjobb a szexuális kapcsolatuk, akkor is, ha ők az elsők egymás számára (a puszta hűség nem elég, muszáj, hogy AKARJÁK is, hogy egyre jobb legyen a szexuális életük), addig a partnereiket válogatók között sokkal több olyat találunk, akik nincsenek megelégedve a szexuális életükkel, vagy a partnerük teljesítményével. Ott mindig benne lehet az egyik hátsó gondolatában: nem muszáj nekem ennél az embernél leragadni, akivel nem olyan jó, mással majd biztosan sokkal jobb lesz.

Pedig az az igazi művészet a szexben: megtanulni, hogyan lehet a másikkal egyre jobb, és jobb, és jobb. :-)