22 évesen sok ismerkedés után szűz "agglegény" maradtam. Miért? Mit tegyek? Túl normális vagyok vagy unalmas?

Nagyon bírtam ezt a Kérdést, egészen frappáns válaszok születtek, röhögtem is jókat. Ahogy látom 4 napig volt forró a vas. Aztán megállt itt minden.

Nemrég feltettem én is első kérdésemet s az se tartott sokáig. Szeretném, ha lennének emberek, akik rátalálnának ezután is, hogy pörögjön tovább a kommunikáció. Hogy hasonelvű emberek egymásra találjanak és kialakuljon egy kommunikációs csatorna.

Az én kérdésem: "Hol vannak a kultúrlányok? :DDD"

Én is konzervatív beállítottságú vagyok, habár kevésbé gyakorlatias, mint ahogy lejött nekem az itten írtakból. Ha még tudsz hasonló értékrendű emberkéket, kérlek írd meg nekem. Vegyük fel a kapcsolatot egymással.

Már meg ne haragudj, de ez a "nőnek a konyhában a helye" szindróma már kezd kimenni a divatból.

Tudod, én nő vagyok és lehet az teszi, hogy szüleimnek köszönhetően elég szabadságban nőttem fel, ergó meg van a saját elvem, mi szerint élek, valószínűleg ezért van az, hogy én biztos nem bírnám, ha valaki megmondaná hol a helyem vagy nőként mi lenne a feladatom.

Én például olyan emberrel tudnám elképzelni az életemet, aki nem fél beállni a konyhába megcsinálni a kib*ott rántott húst, vagy ha gyerek van kicserélni a saját gyereke pelenkáját. Olyat, aki hagyja, hogy én mossam le a kocsit, mert képzeld egy nő tud kocsit mosni. Képes rá. Úristen! Ez hogy lehet? Aztán képzeld még autót vezetni is tudok, sőt pecázni is, és a sokéves bérházban élés megtanított vízvezetéket szerelni is. Na erre varrj gombot. Úristen, ez lehetetlen. Egy nő, aki pecázik és nem kötöget. Jézusom!

Aztán jöhetsz nekem azzal a dumával, hogy milyen is vagyok, nem számít. Csak olvasd vissza a saját szavaid és akkor remélhetőleg megkapod a választ miért nincs még senkid.

És mielőtt elkezdenéd, igen, nekem sincs jelenleg senkim, egy komoly kapcsolatom ment tropára csak azért, mert a pasi istennek hitte magát, azután vetettem véget a dolognak, miután elkezdett parancsolgatni, hogy pontban hétre vacsora legyen. Nyilván neki ezek voltak az elvei a nőkkel kapcsolatban, egy nőről körülbelül a dughatnék, a kaja, meg a konyha jutott az eszébe, de nekem meg mások az elveim. Én valakivel jól akarom érezni magam, nem kiszolgálni.

Minden kapcsolat két emberen múlik, ezt csak jó tanácsként írom, hogy ha nem változtatsz a stílusodot - és ezalatt nem a gondolkodásmódodat értem - hanem a stílust, amivel megfogalmazod a problémád, ha ezen nem változtatsz nem találsz olyan valakit, akit keresel. Hanem olyanokat, akik valamiért nem felelnek meg az elvárásaidnak.

Ezért szakítottam a barátommal, nem akartam megváltoztatni, de nekem nem felelt meg az, amit nyújtani tudott, egyenesen a hátamon a szőr feláll egy olyantól, aki az én házamban parancsolgatni akar nekem, meg megmondani hova menjek, mit csináljak, mit vegyek, stb. De ez én vagyok, s ahelyett, hogy azzal szarakodtam volna, hogy változz már meg te barom, elengedtem. Keressen valaki olyat, aki hajlandó az ő elvárásai szerint élni, így nekem is lehetőségem lesz valaki olyat találni, akivel nemcsak párként, de bizalmasként és jóbarátként is együtt tudunk lenni.

A női-férfi szerepekről még egy kicsit, azért gondolj arra, hogy egy udvarlás megint más, mint egy házasság, amit jó esetben hosszútávra tervezel.

Az udvarlás ismerkedés, hogy felkeltsd valakinek a figyelmét, meghódítsd, ekkor még nem tudjátok, hogy együtt lesztek-e és lehet, hogy sok nő elvárja, hogy a férfi kezdeményezzen, de a mai világban már az ellenkezőjére is akad bőven példa, persze jóval kevesebb.

A házasság viszont már tervezést igényel, két ember közös életet akar, közös célokat hoznak létre, ez nem kis feladat, s ahhoz, hogy működjön a dolog, egyensúlyt kell teremteni. Ha már eleve úgy indulsz egy ilyen komoly dolog elé, hogy elvárod, nos remélem érted vagy nem.

Vegyük példának hány férfi ismerősöm szokott kiakadni, mikor egy nő kijelenti, hogy elvárja, hogy hűséges legyen.

Míg egy másik házasságban ez természetes, nem kell elvárni, magától jön, hogy nem csalja meg a másikat, mert együtt vannak egymásért, nem pedig együtt élnek egymás mellett.

Én olyan nő vagyok és olyan nő szeretnék lenni a jövőben is, aki önálló, kiáll magáért, és szeretném, ha ezt a párom is tiszteletben tartaná. Számomra az nem éppen szép, ha a leendő párom rám hagyja a főzést, mert hát tipegjen a nő a konyhában egész nap, mivel az ő dolga, illetve aztán takarítson is ki, meg vasalja ki az ingeket, és neveljen gyereket, de közbe ne is hagyja el magát, hanem legyen idege műszempillákat ragasztgatni, meg miniszoknyát húzni, ja igen, ne is hízzon el, járjon el kondizni, hogy fitt teste legyen. Aztán ha ezek után mégis egy trampli, elhízott nő lesz - aki ettől még lehet szép, csak azt nem látjuk meg - akkor megcsaljuk és még őt hibáztatjuk. Hogy ha adtál volna magadra drágám...stb.

Ha ez lenne az élet, meg a várva várt család, akkor miben jobb, mint az élettársi viszony vagy az egyedüllét?

Elhiszem, hogy kényelmes, hogy dolgozok, hazajövök megszerelem az ajtót, vagy kimeszelek, közbe az asszony viszi a szendvicset, meg a sört, majd később ledöglök a tévé elé és majd az asszony ki mos, meg még vacsorát is csinál, de leszedi a pókhálót a sarokból...

Ha engem kérdezel, jobb szeretnék olyan kapcsolatot, ahol kölcsönösen vesszük ki a feladatunkat a közös életből. Együtt építkeznék a párommal, segítenék neki a szerelésben, mert képzeld nem olyan hülyék ám a nők, főleg az olyanok, akiknek nem akad mindennap valaki, aki összeszerelje az asztalt, a bútort, levigye a hatodikról a tűzhelyet, az ágyat, stb.

Nagyon elregéltem itt a dolgokat, pedig már lehet nem is aktuális már a dolog, de ezt azért leírtam.

A lényeg, nem kell megváltoznod, meg vannak a magad elvei, ez jó, egy vadidegen kedvéért ne változtass rajtuk, de a stílusodon, mit hogyan mondasz, miként fejezed ki magad, minél hamarabb, a nők letárgyiasítása már nem divat annyira, mint régen. A régi időkben nem is volt más lehetőségük a nőknek, mint férjhez menni, gyereket szülni, főzni, meg kötögetni, de sajna el kell fogadnod a tényt, hogy a világ változik, ahogy az emberek is, s már nem az a gondolkodásmód, mint régen. Ma már egy nő is lehet családfenntartó, karrierista, cégelnök, de legfőképpen független, szabadelvű nő.

Feleséget akarsz, oké. Azt akarod, hogy tudjon főzni, takarítani, gyereket nevelni. Oké. Egy igazi háziasszonyra és családanyára vágysz. Van ilyen nő. De azzal az üzenettel, hogy a nők nem értenek máshoz csak a főzéshez, pontosabban a nőknek ahhoz kellene érteniük, mert az a szerepük...ez nem jó indítási pont. Csak mondom.

Le lehet pontozni, szavazni, ledegradálni, mocskolni, kioktatni, egyszóval mindent lehet :D

Mert le legyünk már olyan maradiak, hogy azt gondoljuk egy nő nem tudja kicserélni a villanykörtét, már meg ne haragudj, de ha erre nem lennék képes már rég meghaltam volna a sötétben...