22 éves szűz fiúként min változtassak?

Nahát akkor most mesélek egy kicsit én, bár lehet, hogy ez senkit nem érdekel.

Nem fiú vagyok, de éppenséggel nagyon is hasonló a helyzetem hozzád.

Hamarosan a 20. életévét betöltő, még szűz leányzó vagyok. Miért? Elég bonyolult a szituáció...

Eredetileg eléggé korán érő voltam, legalábbis értelmileg mindenképpen, ha fizikai kapcsolatra még nem is. 14 éves koromban rendkívül tetszett egy srác, sajnos nem idevalósi, a neten ismertem meg, ő is, én is annó szerepjátékoztunk. Ő volt az egyetlen srác akit valaha is hazavittem, de nem párkapcsolat céljából, bár be kell, hogy valljam, tetszett. Eredetileg azért volt nálunk, mert az érettségijét itt kellett leraknia, nem ott, ahova iskolába járt. Ezért elszállásoltam. Azt is engedtem, hogy az én ágyamon aludjon. Jó volt egyébként a közelében lenni, jókat beszélgettünk azon két alkalommal, amikor találkoztunk, mentünk jobbra-balra... Ő is ilyen eldugott faluból volt, mint te. :) ÉS nem volt egy Don Juan, arcra semmi képp, még a fogai sem álltak szabályos sorrendben , de összességében megfogott benne valami... Szerelmes... Nem mondanám, hogy voltam, de nagyon szimpatikus volt és el tudtam volna vele képzelni... Mégse jöttünk össze... A 4 évnyi korkülönbség és a távolság miatt végül nem jöttünk össze... Sajnos 14 és 18 között többnek hat 4 év, mint 20 és 24 között... Más feladatok, más elvárások... Ez volt az első, ami nem jött össze...

Volt egy Srác az osztályomból is... De az szintén ott befulladt, hogy nekem tetszett, ő pedig fel se fogta, hogy létezem... Ez se volt szerelem éppenséggel...

Volt még egy pár ilyen "tetszik, tetszik, de..." dolog, de egyikből se lett semmi sem. Sajnos én se vagyok diszkózós, kimászkálós típus, inkább otthon maradok, olvasgatok, vagy sétálgatok az erdőben, városnézek, fényképezek, ilyesmi... Nem átlagos időtöltés mostanában...

De... Szintén 14-15 éves koromban, egy másik szerepjátékos terepen megismerkedtem egy sráccal és sokat játszottunk együtt. Akkoriban nagyon odavoltam ezért a fajta időtöltésért, mert akkoriban még írónő akartam lenni és ez azért elég jól fejlesztette ezen kézségeimet. Szóval játszodtunk, nem is keveset, állandó partnerem lett a történetekben és úgy tekintettem rá, mint egy barátra. Persze ezen kívül is megismerkedtünk egymással, sokat beszélgettünk, akkoriban webkamerán is, meg telefonon is és akkor kezdtem kötődni hozzá. Egy időben már kezdett eltünedezni, mert egyetemet kezdett és dolgozni is járt, így hétköznap és hétvégén is foglalt volt. Időnként, pár havonta hallottam felőle és eléggé hiányoltam is a jelenlétét az életemből. Volt, hogy felhívott 1-2 havonta, akkor volt, hogy 40 percet is beszélgettünk. Mindig meghallgatott, ha bajom volt és úgy éreztem, ő is kötődni kezdett hozzám. Sajnos a nagy távolság és az, hogy minden napja foglalt volt, nem hozta lehetőségül, hogy össze is jöhessünk, pedig azt hiszem, kezdtem szerelmes lenni belé. 3-4 év után végül már mindketten beleuntunk abba, hogy van valaki, aki mindig az eszünkbe jut, és ez hátráltató tényező lehet tényleges kapcsolat kialakulásánál. ( Megjegyzem, én is próbáltam randizni mellette. De mivel a legtöbb srác a külsőségekre megy inkább... Eredménytelen volt. Azért is imádtam őt, mert a külsőségek kevésbé érdekelték, legalábbis úgy vettem észre, hogy nagyon megszerette a jellememet. ) Tehát egy szép kis összeveszés keretében elváltak útjaink. Ezután rettenetesen éreztem magam, végigszenvedtem ezt az évet, mert ő lett volna az, akivel nagyon komolyan el tudtam volna képzelni a jövőmet minden aspektusában. Ezért igencsak megviselt ez a dolog. Most, mikor már nem bírtam tovább, felvettem vele a kapcsolatot. Sajnos, miután kiderült, hogy én most várhatólag 2 évig kinnt leszek Angliában( 1 éves szerződésem már van), egyből megszűnt az érdeklődés. Én nem tudom, hogy ez megbántotta-e, vagy micsoda... Azt is megtudtam, hogy van egy lány, akivel lehet, hogy összejönnek. Én ennek sem álltam az útjába, visszahúzodtam. De mivel adott egy e-mail elérhetőséget, ahol bármikor elérhetem... pár hét múlva írtam neki... Miután erre egyáltalán nem válaszolt, és semmilyen módon nem keresett, végleg eltüntettem magam mellől mindenféle oldalon, hisz ha nem veszi fel velem a kapcsolatot, akkor biztos nem érdeklem. Persze megértem... Soha nem találkoztunk. Csak úgy éreztem, van annyi közös bennünk, hogy számítsak... És most itt vagyok... Sajnos, nekem lényegesen fontosabb, hogy először a férfi személyiségét ismerjem meg, és csak utána érdekeljen a többi része. A szexet se tartom esszenciálisnak, mert fontosabb, hogy a szerelemnek legyen ideje kialakulni. Sose terveztem, hogy 2-3 hónap után odaadjam magam... Lehet, hogy még egy év is kevés volna... ÉN úgy vagyok vele, ha már lefekszek valakivel, akkor azt más tekintetben is társnak tudom elképzelni, az élet bármely területén... Ez számomra fontos dolog, mert ezzel azt is kifejezem, hogy őt választottam, nekem csak ő számít... És senki más. Tudom, hogy ez hülyeség, de már nem egyszer hangoztattam, hogy nagyon örülni tudnék egy nyavalyás időgépnek, hogy visszakerüljek valami olyan helyre, ahol nem ilyen szexközpontú a világ... És hogy más értékek is legalább ilyen fontosak. Tudom, hogy valószínűleg csak én vagyok hibás ilyen téren, de nekem sajnos ilyen nézeteim vannak a dologról...

Én se vagyok szép és nem vagyok tökéletes... De attól még vannak érzéseim...

Egy 20 éves, szűz leányzó

Utolsó:Senki nem tökéletes!Az egy dolog,hogy ha valaki szép,de attól még közel sem tökéletes!

Én 23 éves vagyok,és valahogy úbgy érzem,hogy nincsenek nagy sikereim a srácoknál.Nem vagyok szűz.Volt már több párkapcsolatom,de valahogy mégis ugy érzem,hogy olyan srácoknál akik nagyon tetszenek nekem nincs nagy sikerem.Ez pl miért van?És megjegyzem,hogy nem csak a menő,jóképű pasik tetszenek!Nálam nem számít a kor(persze azért van egy határ!)nem vagyok pénzéhes,és tetszenek a kevésbé helyes és átlagos pasik is.Ami igazán számít az hogy megfogjon valami benne,legyen kisugárzása,lássak benne valami érdekeset.Legyne öszhang közötünk, közös téma,ez a mi igazán számít....