Úgy érzem felkészült vagyok rá és akarom. Ebben mi a rossz?

Szeretem a barátomat és úgy érzem fel vagyok készülve az első együttlétre. Testileg persze, de lelkileg is. Mert akarom a dolgot, és nem vagyunk felelőtlenek. "megterveztük" mikorra, és hogyan védekezünk. Mindent megbeszéltünk. Én őszinte vagyok, úgy érzem ő is az velem. Nem csak arra kellek...akkor nem lenne velem már 7 hónapja. És a tetteivel is érzem. Ő az a férfi aki megérdemli, hogy lefeküdjek vele. A probléma viszont a következő: 15 vagyok. Ami nekem nem lenne az. De bárkit megkérdezek, általánosságban, vagy itt az oldalon is megkapom, hogy: 15 és már ezt akarod csinálni? Nem szégyenled magad?...De nem értem, ha ilyenek a körülmények amit leírtam...mi benne a rossz? A kor csak egy szám. Vagy én fogom fel rosszul a dolgokat? 15/L