Mit tehetek ha valaki belsoleg tetszik es szimpatikus, kulsoleg viszont nem az esetem? Vtatok mar igy?

Én ellenpéldát mondok: anno exemet első pillantásra úgy véleményeztem, hogy "jézusom, ez most komoly?", és nem jó értelemben. :D Alacsonyabb volt nálam, és kopasz, amit akkoriban kizáró oknak gondoltam, meg az arca sem volt amolyan "sármos-helyespasis". Viszont kedveltem, imádtam, barátok voltunk jó darabig. Kb fél évig randizgattunk, mire összejöttünk, addigra pedig már nem érdekelt, hogy néz ki, mert beleszerettem. :) Nyolc hónapig voltunk együtt, akkoriban "nagy szerelem" volt, és nem a külsőségek miatt lett vége, kiderült, hogy barátokként jobban funkcionálunk. Utóbbi egyébként működik azóta is. :)

Szóval, ritkán, de megesik.

25/N

Saját esetemmel hátha tudok segíteni:

Volt egy pasi, aki nagyon jófej volt, próbált bevágódni nálam, randira hívott. A személyisége tetszett, külsõre viszont mindennek az ellentéte, ami alapból bejön és egyáltalán nem találtam vonzónak. Viszont nagyon szeretethiányos korszakomat éltem szakítás utám, tetszett a törõdés, jött egyfajta rózsaszín köd és jobbnak láttam a helyzetet.

Azonban mikor intimebbé vált volna a hangulat, egyszerūen nem ment. Még mikor megcsókolt is, nem bírtam a szemébe nézni, mert egybõl elment volna a kedvem. El is ment, nem is húztam tovább az idejét.

Ha valakihez nem vonzódsz, sõt csúnyának találod, saját tapasztalatom szerint az nem fog menni.

Nem lehet általánosságban megmondani, hogy fogsz-e vonzódni hozzá annak ellenére, hogy nem tetszik, embere válogatja.

Ahogy már a 4-es válaszomban is leírtam, nálam mindig is úgy működött, hogy ha valakihez lelkileg, szellemileg vonzódtam, még ha nem is tetszett, utána fizikailag is elkezdtem hozzá vonzódni, viszont bármennyire is megtetszett valaki külsőre, ha nem volt meg a lelki vonzalom, szexuálisan is elvesztettem iránta az érdeklődésemet.