Ha egy fiúval jóban vagyok, sokat beszélgetünk/nevetünk, miért hiszi azt, hogy akkor már tetszik is nekem? És mennyire nyíljon meg egy lány?

Ó, hidd el, ez nem egyoldalú dolog. Többségében lánybarátaim vannak, mivel a korosztályomban a fiúk többsége ostobább mint egy kavics, meg a beszédtémák a sportokra, az autókra, vagy a számitógépes/konzolos játékokra terelődnek. A lányok között van legalább egy pár normális, akikkel lehet pl. tudományról vagy művészetről beszélgetni. Érdekes módon viszont eddig kb. az ismerőseim fele azt hitte, hogy kedvelem őket, és össze akarok velük jönni, emiatt keresem a társaságuk.

A megnyilás pedig emberfüggő. Szerintem azoknak, akikkel régebb óta barátok vagytok, nyugodtan megnyilhatsz, nem nagyon kell aggódni. Az is szubjektiv, hogy ki mennyire szereti ha sokat beszél a másik fél magáról. Én szeretek másokat meghallgatni, velük lelkizni meg ilyenek, viszont az például elég zavaró ha a beszélgetések annyiból állnak, hogy én némán hallgatok a másik pedig olyannyira részletezi a mindennapjait, hogy eret akarok magamon vágni. Sokan mondják azt, hogy az igazi barát meghallgat. Szerintem az igazi barát meghallgat, viszont próbál neked az adott helyzetekben tanácsot adni, plusz ő maga is megosztja veled az életét, legalábbis annak egy részét.

Nekem nagyon jó érzés, ha egy lány magáról sokat mesél, ezáltal megismerhetem jobban.

Boldoggá tesz, ha megnyílik