Mit tegyek, hogy el ne szúrjam?

Négy és fél hónapja ismerem a srácot. Ő 19, én 17. Még nem találkoztunk. Napi szinten beszélünk és elég sokat. Én több mint kedvelem és nem kifejezés, hogy tetszik. Nagyon fontos nekem. Kb 400km-re lakik. Az ország más-más végében élünk sajnos... Szoktunk skypolni, élőszóban beszélgetni, webkamerán csak nem rég kezdtünk el beszélni. És azt mondja, hogy kedvel ő is, és a külsőm is tetszhet neki, mert ha nem is így szó szerint, de mondja néha. A legtöbb dologban egyezik a véleményünk és kifejezetten jól megértjük egymást. Annyi, hogy szerintem azért ő érettebb nálam, ha nem is túl sokkal... És az a baj, hogy vele szemben ami a szívemen az a számon és beszélgetéseink során (is) gyakran dehonesztálom önmagam. És azt gondolja, hogy őt értékesebbnek gondolom magamnál. És hogy ez nem így van, mert egyenrangúak vagyunk. És miindenre ilyesmi választ ad. Olyan bölcs meg intelligens vagy nem is tudom, hogy mi a legmegfelelőbb szó erre.

Na de lényeg a lényeg, hogy zavarban vagyok kicsit mikor élőszóban vagy webkamerán keresztül beszélgetünk. Sokszor egyszerűen lefagyok és nem tudok mit mondani. Olyankor megkérdezi, hogy most épp mire gondolok. Mert tény, hogy legtöbbször jár valamin az agyam... De olyankor csak nézem (ha webkamerán történik a beszélgetésünk) és kész se kép, se hang. Legutóbb egy fél óra telt el úgy, hogy max annyit tudtam mondani, hogy "sajnálom, remélem nem haragszol, de most hirtelen nem jut eszembe semmi érdekes" És utána persze beszéltünk egy csomót miután valamilyen szinten feloldódtam. Ha csak simán élőszóban beszélgetünk már nincs ilyen szintű izgalom bennem, valamelyik nap 5 óra hosszát beszélgettünk végig. Alig volt csend. És nem tudom mit tehetnék ez ellen. Azt mondta nem zavarja kifejezetten, elfogad izgulósan is, de nem esik neki jól, hogy ennyyi idő után sem tudok feloldódni teljesen. És hogy miért félek tőle, mitől félek. És én sem tudom. De szeretnék rajta változtatni, de nagyon! Nem tudom mit tehetnék az ügy érdekében...

És találkozni még nem találkoztunk, de nagyon szeretnénk. A gond csak a szüleim. Mert nem engednek el. Csak akkor engedik a találkozót, ha ő jön el hozzánk... De elmondásai szerint 13,5 órát kellene utaznia... Ezt nem várhatom el! És azt mondja, hogy ha két ember találkozni akar, akkor fognak is... Hát én bízom benne, hogy ez sem lesz kivétel!

Szóval szerintetek mit tehetnék, hogy jó legyen a viszonyunk tovabbra is? Vagy esetleg talán majd jobb...

És lenne értelme ha úgy alakulna?