Hogyan nyomjam el magamban az iránta érzett vonzalmamat? Nem jöhetünk össze, egyszerűen nem lehet.

27 éves vagyok. Nem az első kapcsolat/kavarás/szerelem, akármi az életemben ez, de bitang nehéz helyzet. Megismertem pár hónapja egy fiút...a francokat, férfit, aki teljesen elvette az eszem, olyan hatással volt(van) rám, hogy kis híján összeesek, ha meglátom...egy a bibi, hogy idősebb nálam. Sokkal, 28 éves. Amikor ezt megtudtam, azt gondoltam, oké, engedd el, túl nagy falat. De ő jött utánam, érdeklődött, még mindig érdeklődik, és ez nagyon megnehezíti a helyzetet. Pontosan tudom, hogy mit akar, egyszer már majdnem ágyba is vitt, de akkor még időben észbekaptam. Próbáltam már azt, hogy nem reagáltam ha keresett, én se kerestem, de ezt kb 2 napig bírtam, mert egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem. Mindig elhatározom, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor véget vetek ennek az egésznek, de ha meglátom, a fejemben szépen fel3pített terv egyszerűen megsemmisül, egy másodperc alatt. Teljesen az irányítása alatt vagyok, tudat alatt is, csúnya szóval élve átmosta az agyam...pedig semmit nem mondott, vagy tett, csupán a létezésével.

Tudom hogy ezt nem szabad, hogy csak sírás lenne a vége, de nem tudom, meddig bírom visszafogni magam, hogy ne érezzem azt minden találkozásunknál, hogy legszívesebben széttépném..

Csak a legjobb barátnőm tud Róla, de ő is tanácstalan, túlságosan bekementem ebbe a dologba, nem tudom mit tegyek...