Miért mondják hogy az ismerkedést lehet tanulni? Nem lehet. Vagy van bátorsága az embernek odamenni a másikhoz vagy nincs. Ha pedig nincs akkor semmilyen tanács meg trükk se segít.

Totál abszurdnak gondolom azokat a cikkeket könyveket tanácsokat (még ilyen tanfolyam is van!) amelyek arról szólnak hogy „Hogyan ismerkedjünk”.

És leírják elmondják, hogy milyen (ál)dumákkal kérdésekkel témákkal lehet megszólítani a kiszemelt lányt, milyen helyek alkalmasabbak az ismerkedésre, mik azok a jelek amik jelölik ha egy lány nyitott stb.

Én meg azt mondom erre, hogy az egész úgy ahogy van egy tömény hazug baromság. Egy mozdulattal lesöpröm az asztalról az egészet.

Itt vagyok én. Röviden és egyszerűen az a gond, hogy senkihez se merek odamenni.

Nekem aztán jöhetnek a tanácsokkal, hogy mit mondjak ha odaléptem…

HA ODALÉPTEM!

És ha odalépni se merek?

Na erre adjon valaki nagy okos tanácsot!

Csak egy lépés és utána megy minden.

Hát igen. Ha az a lépés meglenne, de nem lesz meg.

Senki, az atyaúristen se vehet rá hogy én bárkihez is odamenjek.

Itt lenne kedvem megkérdezni ezen cikkek könyvek íróját, hogy jó akkor erre valami világmegváltó bölcsesség? Lépjek oda? Kezdeményezzek? Hát azt nem sajnos. Bármit, de én oda nem megyek senkihez. Inkább a szakadékba lépek.

Akkor? Ja hogy itt meg is halt a dolog?

(Ne jöjjünk azzal hogy netes ismerkedés stb. Mindenki tudja aki nem az most megtudhatja, hogy a netes ismerkedések egy kalap szarok, a világ legnagyobb kamujai, ott az se igaz amit kérdeznek. Ott mindenki szép okos fiatal gazdag. Az 50 éves vénember 15 éves kislányka a neten. A tizenéves takony fiúkák mint én meg kisportolt gazdag harmincas vállalkozók. Hazudni bármit lehet.)