Helyes reakció ez hosszú szerelem után?

Nagyon hosszú ideig tartott, a baj, hogy sosem volt esély a kapcsolatra. Volt, hogy láttam esélyt rá, de nem rég kiderült, hogy beképzeltem, mert a lánynál sosem volt esélyem, barátként tekint rám. Így, hogy el tudjam felejteni, elutasító vagyok vele, épp csak köszönök neki, nem kezdek vele beszélgetni, ha közelemben van úgy viselkedek, mintha ott sem lenne, teljesen figyelmen kívül hagyom. Nekem így a legjobb, bár minden nap találkozunk és ez a legnagyobb elszigetelődés, amit tehetek, viszont félek, hogy ezzel megbántom. Persze ezt nem akarom, viszont így is rendszeresen gondolkodok öngyilkosságon, annyira hiányzik és ezért nem akarok barátja lenni, mert kb az a bizonyos lekváros üveg effekt lenne.

Mit tegyek, hogy nekem is jó legyen és őt se bántsam meg?

Lányok, ti mit gondolnátok, ha egy fiú ívy kezdene viselkedni veletek?

17-20 év közötti lányok véleménye érdekelne főleg, de mindenkiére kíváncsi vagyok