Miért nem vagyok barátságos?

Hülyén hangzik a kérdés, de megpróbálom kifejteni.

15 éves fiú vagyok, tavaly szeptemberben kezdtem a középiskolát. Full új osztálytársak.

Én mindig is a csendesebbeknél is csendesebb voltam, most is az vagyok. Szóval, ha nem hívnak/kérdeznek akkor én nem kérdezek...stb. Kivéve a legelején, amíg nem találok 2-3 embert, akikkel jóba leszek, ők úgymond "bent tartanak az osztályban". De ha őket már "megszereztem", utána a többiek nem különösebben érdekelnek. Szóval, ha odajönnek beszélgetni, és van konkrét dolog ami érdekli őket, akkor oké (természetesen csak akkor, ha nem rólam van szó, magamról általában nem-igen válaszolok senkinek). Nos, tökéletesen működött ez a tervem mindenhol, kivéve a középiskolában.

A probléma az, hogy mivel lesz@rok mindenkit és igazából mindent, ezért negatív energiákat sugárzom és ezt a többiek megérzik (i guess). Néha volt aki próbálkozott az elején pár poénnal, de egyáltalán nem voltak viccesek a viccek... erőltetve pedig nem tudok nevetni. Szóval, nála megbuktam..

És valahogy azt veszem észre, hogy minden lány az osztályban úgy van vele, hogyha valaki nem nevet az egyébként egyáltalán nem vicces közösségi poénokon, nem mondd vicceket (tudnék, de minek mondjak?), nem kezdeményez, lesz#rja a közösségi dolgokat, akkor azzal az illetővel nem kell különösebben kedvesnek lenni.

Mármint az alap elvárható kedvesség megvan, de ezen felül nem kell.

miért?