Fiúk, ha voltatok már tényleg szerelmesek- milyen volt az a lány, mivel érte ezt el?

Azzal, hogy nem színészkedett, magát adta, vállalta, hogy ő a nő, én meg a férfi. Kedves, barátságos volt, bájos kisugárzása volt, és tudta, hogy kell velem bánnia. Egy egyenes, kellemes ember volt.

Csúnya, dagadt, buta, tapasztalatlan és szeretethiányos voltam, az a nő pedig tudta, hogyan kell elhitetni, hogy érdekes számára az ember.

Folyamatosan mosolygott, nevetett, sugárzott róla a vidámság, mindezt hihetetlenül elbűvölő mimikával, mellette az ideálom arcban és testben. Na kár volt ennek a csábításnak engedni, mert k"rva nagy hiba volt elhinni, hogy nem ugyanúgy kell hozzáállnom, mint a többi nőhöz.

Szép volt, aranyos arccal és nagyon visszahúzódó plusz fantasztikus volt az illata. 7-8 évesek voltunk. :D

A gyonyoru arcaval, a hosszu barna hajaval, a kis melleivel :)

Olyan lány, aki azelőtt nem tetszett. Úgy "érte el" hogy hátranézett rám, meg oda-oda pillantgatott egyik nap, aztán azután rám se hederített, átnézett rajtam. Én meg belezúgtam az egóm miatt:(

Úgy hogy saját magát adta, nem kell játszadozni meg hasonlók pont az a lényeg, önmagába szeressünk bele.