Egyedül vagyok egy albérletbe. Nagyon magányos vagyok. Amikor el megyek dolgozni semmi bajom. Amikor haza jövök el megy mindentől a kedvem. Szeretnék egy komoly kapcsolatot, de nem vagyok egy casa nova típus! Mit tegyek? 25f

Hozzád hasonlóan gyedül élek, mindent én csinálok és itthon is dolgozom és épp ezért nincs időm unatkozni...

De ha mégis vannak szabad óráim, akkor van számítógép(játékokra), film-anime-zene háromszög és a gyakori kérdések.

NAgyon nagyon ritkán érzem ember hiányát, eddig összesen kétszer ha elő fordult amikor beteg lettem és égetett a vágy, hogy legalább megöleljen valaki.

Akkor férfiasan meg is vallom, sírtam is, annyira fájt a helyzet.

De ezen kívül, a hétköznapokban eléggé elfoglalt vagyok, és nem ezen jár a fejem.Nyári időszakban pedig a kerékpározás, a testedzés, a "maszek" munka tömege miatt se gondolkodom ilyesmin, csak élem az élet örömeit és a munkát.

addig az se fog menni, miota megvaltoztam, én már ugy vagyok, hogy a lanyok is keresnek, most is kikezdett egy velem, pedig egyaltalan nem töröm magam, csak adom magam, egyaltalan nem vagyok szent, vszinu, ha hallanal egy beszélgetést vagy olvasnal, h miket muvelek, elcsodalkoznal, h te az eletedbe meg nem mernedned kerdezni ezt 1 lanytol :)

hozzáteszem én az iylen nyamnyila lanyokat nem szeretem tarsasagba, holt unalmasnak tartom, és nem oylan lannyal szeretnek élni.