Ismerkedésnél ti hogyan abszolváljátok, kezelitek a "lekoptatós" szövegeket?

A kevéske önbizalommal rendelkező nőknél fordul ez elő, hogy folyton keresztkérdésekkel állítanak maguk elé akadályokat. Hogy mire is gondolok? Ismerkedsz, ismerkedsz, ismerkedsz, majd jönnek a következő csalafinta tesztek:

- Túl sok mindent tudsz rólam.

- Félek, hogy szerelmes leszel belém.

- Olyan sok közös dolog van bennünk, de nem tudom ezt a helyzetet kezelni.

- Olyan jó volt az első csókunk, imádok veled együtt lenni, de borzalmasan félek.

- Félek, hogy megbántalak.

...

Most komolyan! Ezekre mi a lóf#szt kéne felelnie az embernek? Ha folyton bizonygat egy férfi, hogy "jaj, hát én elfogadlak olyannak, amilyen vagy", meg "számomra így vagy jó", s a többi, egy idő után unalmas, egyhangú, és átlátszó lesz. Tételezzük fel, és állapodjunk meg abban, hogy a nőnek bejön a férfi (tehát ebbe próbáljunk nem belekötni). Tehát elvileg akadálymentesen össze is jöhetnének, ám a nő mindig körbebástyázza magát. Aztán amikor félig-meddig megmásszuk a falat, újból felhúz még pár métert.

A férfi azonban mégis úgy dönt, hogy elfelejti a közösen eltöltött hónapokat, és lemond a nőről, mert nem látja értelmét az udvarlási ostromnak. Erre a nő kifordul magából, depressziós lesz, a családjával összevesz, és durrog magában, hogy újból kihasználta őt egy férfi.

Na, érti valaki? Tehát! Hogyan lehetne mégis megfelelően kezelni a nők hülye, idióta tesztkérdéseit?