Hogy tudnám magam elfogadtatni egy lánnyal olyan szinten, hogy szívesen legyen a társaságomban és idővel járjon velem?

A helyzet az, hogy 25 éves korom létére nem csak hogy szűz vagyok, de még csókolózni se csókolóztam még életemben, pedig szeretnék ugyanolyan normális szerelmi kapcsolatot, mint ami a kortársaimnak van - azzal a különbséggel, hogy őszinte tartós kapcsolatra gondolok és nem alkalmira.

Ahányszor ismerkednék, ez valahogy mindig akaratlanul is felszínre kerül előbb-utóbb ez a múltam/jelenem és ilyenkor a lányok két pillanat alatt kedves csábító angyalból veszélyes, életembőleltűnő hideg csajok lesznek, akik ellenem fordulnak és az életben többet hozzám sem szólnak, nem reagálnak ha hozzájuk szólok és mindenki mással jobban érzik magukat.

Azon sajnos nem tudok változtatni, hogy milyen a múltam, de mit tehetnék ahhoz, hogy ne ezzel törődjenek, hanem azért szeressenek aki vagyok és elfogadjanak? Nincsenek nagy igényeim, de szociális személyes színvonal azért van. Visszautasítani még nem utasítottam vissza lányt, akiről azt hittem, hogy szeret és érdeklem őt.