Miért zavar annyira, ha nem volt még barátom? 17/L

10: ez nem volt valami szép...

Nagyon sok a bunkó paraszt köztünk aki csak dugni akar...

Az előzővel 100%-osan egyetértek :)

Egyébként engem is eléggé zavar hogy még soha nem volt barátnőm, már csak azért is mert társasági alkat vagyok és szeretek emberek közt lenni. Eddig kétszer voltam szerelmes, egyszer oviban, egyszer pedig gimiben. Mind a kétszer rajtam múlott. Nem kezdeményeztem, pedig jóban voltam velük (mint általában mindenkivel). Most meg itt állok egyedül és habár van millió plusz egy fiú és lány ismerősöm, kikből többeket a barátomnak mondhatok, így is sokszor magányosnak érzem magam.

A vicc az egészben az az, hogy társaságban tényleg képes vagyok teljesen felszabadulni és még a legközelebbi barátaim sem láttak nemhogy sírni, de szomorúnak sem.

Egyszer egy egyetemi közös iszogatás során az egyik szaktársam megkérdezte tőlem, hogy hogy lehet, hogy mindig ilyen mosolygós és vidám vagyok, s hogy még soha nem látott szomorúnak.

Erős volt a kísértés, hogy egy kicsit megmásított Bruce Banner/Hulk idézettel válaszoljak:

,,Ez az titkom. Én mindig szomorú vagyok."

Persze nem tettem meg, olyasmit válaszoltam hogy ilyen a természetem. :)

Csak ilyenkor gondolok bele, hogy milyen kevéssé ismerjük embertársainkat, még a hozzánk legközelebb állókat is.

Bocsi a komment hossza miatt, gondoltam hogy ha már elkezdtem akkor kiírom magamból :) Egyébként úgy vagyok vele, hogy talán nyáron (ha addig nem jövök össze egy lánnyal) szerencsét próbálok egy társkeresőn. Sokan mondják hogy oda defektes emberek járnak, de szerintem valahol mind defektesek vagyunk, csak van aki jobban el tudja tüntetni mások szeme elől.

20/f