Elgondolkodtatok már ezen, mi ez?

szóval, ami rohadtul foglalkoztat, az maga az ismerkedés misztériuma, vagy hogy fogalmazzak. sokan mondják, hogy gáz amit csinálok, mikor csak kezdeményezek embereknél és beszélgetni kezdek velük, eleinte persze nem túl közlékenyek, de bele lehet jönni. hirtelen persze én leszek, aki mindenkire hajt (nemtől függetlenül? xD) pedig csak egyszerűen túltengő szociális igényeimet próbálom kielégíteni. van életem, vannak barátaim és nem félek újakat szerezni(nemtől függetlenül!), nem értem ez miért baj. ha pedig tetszik egy srác, akkor nem ülök hercegnőként a toronyban, de beszélgetésbe elegyedni valakivel nem azt jelenti, hogy rögtön letámadnám. könyörgök hol élünk.. a lány nem mehet fiúhoz, a fiú lányhoz, mert akkor rögtön szerelmesek, ha meg fiú-fiú, lány-lány akkor meg senki nem tudja hova rakni a dolgot.. kontaktus hiányában valaki árulja már el, hogy lehet ismerkedni, anélkül, hogy "megalázó" vagy "ciki" lenne :) köszi :)