7 éve minden nap a fejemben jár, nem bírom elfelejteni. Soha nem közeledtem felé viszont már nem sokáig láthatom és azután talán soha többé. Hogy tudom feldolgozni?

Nagyon hiányzik. Dacból sosem közeledtem, de úgy érzem már nincs is rá időm és esélyem se. Az a szomorú, hogy talán még esélyem is lenne, elmondása szerint olyanok jönnek be neki, mint én. De egyszerűen nem tudom, mit kéne tennem, csak várok a csodára. Bebeszéltem magamnak, hogy nem kell neki ilyen, mint én és hogy szánalmasnak tart és emiatt se tudok tenni semmit.

Mit tegyek? Tudom, hogy szánalmas vagyok, de nagyon hiányzik, nincs perc, mikor nem rá gondolok, mindenről ő jut eszembe.Van valakinek tanácsa/ösztönzése vagy hasonló?