A környékbeli csajok előtt leírtam magam a kis akciómmal. Úgy fest, hogy egy életre elintéztem magam. Jobb lenne meghalni?

Itt csak egy dolgot baszol el az életben, de azt nagyon. Mások miatt élsz, ahelyett, hogy önmagad miatt élnél. Másoknak próbálsz megfelelni, és közben szépen megfeledkezel a saját boldogságodról. És ha te magad boldogtalan vagy, akkor szerinted mások azt fogják látni, hogy boldog vagy? Marhára nem. Én sem ismerkednék egy lelkileg instabil, sérült emberrel.

Ráadásul elmondanám azt, hogyha mások miatt élsz, akkor mások fogják formálni az énképedet. És nem te magad. Ez pedig azért baj, mert abba pusztulsz így bele, hogy a mások által támasztott elvárásoknak megfelelj. Sokkal nagyobb kudarcnak fogod elkönyvelni, ha egy ponton nem felelsz meg másnak, mint annál a "boldogságnál" (inkább sikerélménynek nevezném), amit elérsz (jó szarul megfogalmazott mondat, na mindegy).

Azt kellene eldöntened, hogy jó-e ez az állapot neked, vagy sem. Ha ez megvan, arról dönts, hogy akarsz-e változtatni. És csak ezután lehet agyalni azon, hogy hogyan változtass, és mit.

16/L