Miért vagyok ilyen szerencsétlen 14 éves létemre?

A telefonom hónapok óta tönkrement, most lett annyi pénzem, hogy kb.egy hét múlva tudok venni másikat. A szomszédunkban meg lakik egy anyuka két nálam 1-2 évvel idősebb fiúval akik nemrég vettek új telefont. Most ez úgy jött ide, hogy apám meg a hölgy eldöntötték, hogy az egyik fiú megmutatja nekem a telefonját (apám már nagyon rástresszelt erre az egészre) és úgy 30 perccel ezelőtt átráncigáltak magukhoz, hogy márpedig most azonnal de rögtön átmegyek karácsonyfát meg telefont nézni. Tök kínos volt az egész szituáció, meg se mertem szólalni, végig égett az arcom és azon kellett meditálnom, hogy nehogy elröhögjem magam. Azt már mondanom se kell, hogy a fiúra rá se mertem nézni. A zokniját bámultam végig, az csinos volt. De most komolyan, miért kell nekem ennyire szerencsétlennek lennem?? Nem elvetettni akartam vele magam, de az hogy egy értelmes mondatot nem bírtam kinyögni.. Mégis hogy lesz így nekem valaha is barátom?