Rossz ötlet bojkottálni a csajozást?

15/F vagyok.

Rettenetesen csendes.

Igazából nem arról van szó, hogy nincs mit mondanom...

De nem merek beszélni / nem tudok megfelelő időpontot találni a mondanivalóm elmondására.

Nem merek viccet mondani, mert félek, hogy nem lesz vicces.

Nem merek mesélni, mert félek, hogy a végén hülyeség jönne ki és beégek.

Ha hosszabb időm van egy-egy sztori megfogalmazására, akkor általában írásban jópofán eltudom mesélni, de valóságban nem.

A másik probléma, hogy ha beszélek is, valamiért paraszt-bunkó-tróger vagyok.

Tehát, nem tudom mit mondjak ki és mit ne, mivel vicceljek és mivel ne.

Mivel most is lehetőségem lett volna egy csajra (bejöttem neki, ő is nekem), de valószínűleg már nem jön össze (még élőben nem is találkoztunk LOL), ezért valahogy felismertem, hogy én magamnak való vagyok.

Szóval, amíg nem tudok változtatni ezen a tulajdonságom (soha), addig nincs értelme ismerkednem.

Lehet hülyén hangzik, de valahogy csak időpazarlásnak és felesleges beégésnek tűnik az egész.