Férfitársaim, hogyan reflektálnátok frappánsan, ha a lány, akivel ismerkedtek, megkérdezi, hogy van-e barátnőtök?

Nem találtam túlságosan sokat erről a kényes kérdésről. Ha úgy vesszük, ez is egy teszt a nők részéről, hiszen egy egyszerű "nincs" válasszal teljesen szürkének tűnhetünk, és elvesztheti a lány az érdeklődését, ha nem viszünk az ismerkedésünkbe semmi kreativitást.

Viszont ha valami hülye csavarral RÁ, azaz a lányra utalunk, hogy ő lesz a barátnőnk, az túlságosan nyomulós, és nem feltétlen fog tetszeni neki a rástartolás.

Ha felvágunk valami olyannal, hogy minden napra jut három, ma te vagy a negyedik, vagy valami ilyesmi, akkor a lány le is lép, hogy akkor foglalkozzunk a többivel. Tehát hülyeség.

Ha elkezdem ecsetelni a múltam, hogy azért nincs, mert régen csalódtam, és azóta nem kerestem magamnak barátnőt, az túlságosan megnyíló, nyálas, érzelgős, ami szintén riasztó lehet. Tehát ez is felejtős.

Ha egy titokzatos bunkónak akarom mutatni magam és annyit mondok, hogy "semmi közöd hozzá", akkor szépen fogja magát, feláll és joggal otthagy a fenébe. Tehát ez sem megoldás, mert nem akarok bunkózni vele, hogy eltűnjön az életemből.

Ha hebegek-habogok össze-vissza, azzal semmi magabiztosságot nem mutatok, szóval megint csak a saját síromat ásom.

Ha "jópofa" akarok lenni, és belökök valami olyan ritka gyenge poént, hogy "páratlan vagyok, ezért nincs párom" (vagyis barátnőm), ezzel a szánalmas, erőltetett "viccel" megint csak besülök.

Szóval srácok, ti hogy találnátok fel magatokat ebben a helyzetben? (A dugnálak, b#sználak, sz#pnálak, és az összes többi hasonló trollkodással lehetőleg kíméljetek.)